Unaloműző

Vannak mondatok, amelyekről elmondhatjuk, hogy miattuk érdemes volt élni. Persze a szövegkörnyezetnek és az olvasó hangulatának is van szerepe, de ezek a mondatok önmagukban is megállják a helyüket. Például a következő: „Velence még mindig régi pompájában fog tündökölni, amikor Pozsony egészen a Nagyszombatig húzódó bevásárlóközpontok városa lesz” (Boris Filan költő, író). Vagy: „Az élvezet segít fenntartani a rendet, de önmagában nem képes arra, hogy új rendet teremtsen a tudatban” (Csíkszentmihályi Mihály, pszichológus). Egy új kedvenc, a mi Tóth Lászlónktól, aki egy személyben annyi mindennek tudós tudója, hogy külön tanulmányt lehetne írni róla: „A mondat a leggyakrabban fütyül minden plánumra”. És egy kortalan szépség: „A legnagyobb öröm a földön – szerelmesen örülni az embereknek (Csingiz Ajtmatov, író). Kész csoda a könyv, csak az a gond vele, hogy el kell olvasni, máskülönben nem adja ki titkait. Száz évvel ezelőtt tájainkon a lakosság harminc százaléka analfabéta volt. Ma, aki járt iskolába, valamilyen szinten olvasni is tud. Könyvek milliói jelennek meg, nagyobb részük megvásárolható, de aki nem akar/tud könyvre költeni, a könyvtárakban roskadozó polcokat talál. A jelenlegi statisztikák mégis azt mutatják, hogy egyre kevesebb könyvet olvasunk. Pedig időnk is van, egyre több. Beigazolódni látszanak a hatvanas évek társadalomtudósainak prognózisai. Fourastié például 80 éves átlagéletkort véve alapul kiszámította, hogy nagyjából 700 ezer órát élünk. Ebből kivonta a kereső és egyéb létfenntartáshoz szükséges tevékenységekkel töltött időt, és az jött ki, hogy kb. 370 ezer óra szabad idővel gazdálkodhatunk. Úgy gondolta, nagy problémákhoz vezethet, ha az emberek ezt a temérdek időt nem lesznek képesek értelmesen kihasználni. Már akkor tartott tőle, hogy a tévé fogja uralni a szabadidőt, s valóban így van. Minél több időnk van, annál többet ülünk a tévé előtt, s ez ma, az internet korában is érvényes. Általában véve az, hogy valaki sokat van a számítógép előtt, nem jelenti azt, hogy kevesebbet van a tévé előtt. De azt jelenti, hogy kevesebbet olvas, főleg könyvet (beleértve az elektronikus formátumot is). Sok ember számára az olvasás időpocsékolás, nem értik, mi a hozadéka egy versnek, novellának, mesének, regénynek, tudós értekezésnek. Nem hiszik el, hogy minden könyv egy kaland. Mindez azért jutott eszembe, mert minden családban van tévé, szinte mindenütt internet, de itt a nyár, és állítólag sok gyerek unatkozik.