Ukrajna válaszúton

Az oroszbarát Donyeckben formai hiányosságokra hivatkozva nem engedték felszállni a hatalmától megfosztott Janukovicsot, a bukott államfő korábbi erős várának számító Dnyepropetrovszkban pedig a főteret sebtében átnevezték a Majdan Hősei térré. A miniszterek, regionális helytartók menekülnek, a hatalmat megtestesítő Régiók Pártja megyei szervezetei a nyugati országrészben sorra felbomlanak, a városok köztereit „ékesítő” Lenin-szobrok egyre dőlnek, a parlament gőzerővel dolgozik, május 25-re tűzte ki az államfőválasztás időpontját. A felsorolt politikai és szimbolikus változások jól jelzik az ukrán forradalom elementáris erejét. 1989-ben Nicolae Ceausescu kastélyai, 2003-ban Szaddám Huszein palotái, most pedig Viktor Janukovics pazar, 7 hektáros parkkal, tavakkal övezett, az alagsorban autóflottával büszkélkedő villája mutatja meg a népnek, hogyan is élt a nyakába ültetett uralkodó réteg. Ahogyan az EUobserver uniós hírportál megállapítja: Janukovics az állam minden kulcspozíciójába a saját embereit ültette, a korrupció pedig a korábbi szovjet léptékkel mérve is lélegzetelállító volt. Csak a közbeszerzéseken 1 milliárd eurónak megfelelő állami vagyont loptak el az államfő emberei és rokonai, azaz a „família”, ahogy az ukrán köznyelv nevezte a bankokra, az olajfinomítókra, a bányákra, a gyárakra, a vasúttársaságokra, a távközlési és a médiavállalatokra kezét rátevő elitet. Hihetetlenül nagy feladat áll hatalmas keleti szomszédunk előtt: sietve meg kell szabadulnia a maffiaállamtól, az országot romlásba döntő, végletekig korrupt hatalmi rétegtől, el kell kerülni az államcsődöt, meg kell nyugtatnia a radikális tüntetők ezreit, végezetül a forradalom sikere ellenére továbbra sem egységes országnak világos politikai orientációt kell adni. A szovjet korszakban nemzeti öntudatától megfosztott, az 1991-es függetlensége óta csak vergődő, az oroszok árnyékában élő ukránoknak egyértelműen le kell tenniük a garast Brüsszel vagy Moszkva mellett, mert ez az ingadozás szétszakadáshoz vezet. Most úgy tűnik, az ország többsége az Európához való tartozás mellett döntött. Ebben az esetben az Európai Uniónak nem elég szép szavakkal, politikailag korrekt mondatfüzérekkel támogatni a forradalmi változásokból kikerülő új kijevi vezetést, hanem bizony mélyen a zsebébe is kell nyúlnia. Az újra nagyhatalmi ábrándokat kergető Vlagyimír Putyin orosz elnöknek pedig be kellene látni, nem érdemes túlfeszíteni a húrt, nem érdemes a zavargások beláthatatlan láncolatát kiváltó politikai mocsárba kergetni szomszédját. Másrészt, ahogyan Zbigniew Brzezinski amerikai politológus fogalmazott, Ukrajna nélkül Oroszország nem lehet igazán nagyhatalom. Tény, Ukrajna sokkal több szállal kötődik Oroszországhoz mint az Európai Unióhoz, déli és keleti országrészében orosz ajkúak milliói élnek. Az is tény, a Krím-félszigeten állomásozik a fekete-tengeri orosz flotta. Vagyis kulcsfontosságú lesz, hogy az erős Oroszországról álmodó Putyin mekkora engedményekre hajlandó Ukrajna esetében. Bármennyire is lelkesítő most a Majdan kitartó tüntetőinek látványa, bármennyire is felgyorsultak a politikai történések, a Nyugat és a Kelet határmezsgyéjén évek óta őrlődő Ukrajna orientációváltása hosszú folyamatnak ígérkezik, melynek során kiemelt feladat lesz az államcsőd elkerülése és az ország egységének megőrzése.