Ukrajna félúton

A Majdan kettő, azaz a második forradalom, vagy puccs – kinek hogy tetszik – után elvileg a teljes politikai elitet, a legalsó szinttől a legfelsőig lecserélhették volna. Ehhez képest úgy tűnik, hogy ha az első vonalban álló politikusokat le is cserélik, a háttérben a politikai szálakat mozgató erős embereket, az oligarchákat egyszerűen nem tudják kimozdítani. Amikor a választások kapcsán Ukrajnában jártam, szinte bárkit kérdeztem, mindenki két dologról beszélt. Egyrészt a háborúról, amit keleten vívnak, és szerintük összehozta, „patriótává tette” az ukránokat, másrészt a gazdaságról, tehát arról, hogy az elmúlt két évben szinte mindenkinek romlott az életszínvonala. Ezt a számokkal nagyon könnyű ellenőrizni: az ukrán hrivnya az elmúlt két évben az euróhoz képest közel hatvan százalékot veszített értékéből, az infláció mértéke 2015 nyarára pedig megközelítette az ötven százalékot. Tehát Ukrajnában a leggazdagabbakon kívül szinte mindenki nyomorog. Ennek ellenére az ország működik, az emberek megpróbálják túlélni a legrosszabbat. Azt, hogy mely politikusoknak, melyik pártoknak hisznek a jelenlegi helyzetben, elég nehéz megérteni. Az önkormányzati választások eredményei összetettek, és bár több mint egy hét telt el, még mindig nincs mindenhol végleges eredmény. Hogy mi is értsük, talán így lehetne összefoglalni: a Porosenko elnök nevével fémjelzett blokk szerezte a legtöbb szavazatot, de jóval kevesebbet annál, mint amennyit a tavaly parlamenti választáson. A miniszterelnök Jacenyuk pártja egyszerűen kihagyta az önkormányzati választást, mert a miniszterelnöknek állítólag az ország vezetésével kell foglalkoznia, nincs ideje a pártjára, nélküle meg nem tudták megszervezni a dolgot. Ehhez képest egészen előretört két újnak tűnő párt, a Nás Kraj, és a Vidrozsdenyia, melyet az előző, elkergetett oroszpárti elnök Janukovics emberei gründoltak. Tehát hiába volt a Majdan, az emberek vidéken és a régiókban egyszerűen ragaszkodnak korábbi politikusaikhoz, legfeljebb a főnököt cserélték le. A választások a megfigyelők szerint is nagyjából megfeleltek a demokratikus szabályoknak, de néhány furcsaság azóta is történt. Az elmúlt hétvége talán legérdekesebb pillanata az volt, hogy a rendőrség Kijevben letartóztatta az ellenzéki UKROP párt elnökét, Hennadij Korbant, aki bár versenyben volt a kijevi főpolgármesteri posztért, Vitalij Klicskót nem lett volna esélye megverni. A politikus a rendőrség szerint sikkasztott, bűnszövetkezetet irányított – és persze egy ismert oligarcha áll mögötte, Ihor Kolomojszkij, akié a legnagyobb ukrán bank, egy légitársaság és befolyása volt két állami olajvállalatban, emellett dnyipropetrovszki kormányzó volt, de összekülönbözött Porosenko elnökkel. Mindezek mögött pedig ott a kelet-ukrajnai háború. Bár a fegyverek most éppen hallgatnak, a háborút mindenhol érezni lehet. A főtereken a városból behívott és a keleti fronton elesett katonák fényképei láthatók, friss virágokkal, Kijevben a Majdanon is az ő képeik vannak kiállítva. A fővárosban pedig úton-útfélen az árváknak vagy a harcolók családjának gyűjtenek. Ukrajna egy vérző ország, mely már évek óta próbálja felvenni a nyugati típusú demokráciát, de folyton a keleti múltja húzza vissza. Azt, hogy vajon mikor indul el egyértelműen nyugati irányba, vagy végleg leragad az EU és Oroszország közötti kényszerpályán, most talán senki sem tudja megmondani.