Újrakáderek, borotvapamacsok

Mečiar erősen kampányszagú pártfordulásába az is belefért, hogy kijelentette: ők aztán semmilyen nemzeti párttal nem szövetkeznének, legyen az valódi vagy ál. Az egykori szövetségesektől elfordulni nem okoz különösebb lelki traumát a Mečiar családban. A volt nagyvezír lányának egy héttel ezelőtti esküvőjén is az a Pavol Drapák gratulált a terebélyesedő családnak, akit nemrég még Magda kedveseként tartottak számon. Barátok közt ez csak így megy. „Itt van velem Oroszország nagy barátja” – mutatott a kísérete felé Moszkvában Rudolf Schuster államfő. Ő ugyan a közismerten Putyin-barát Robert Ficóra gondolt, csak azt nem vette észre, hogy a teremben ott van Duka Zólyomi Árpád is. Sajna, tárta szét a kezét Kukan külügyminiszter, Schusternek sem jöhet össze mindig minden. Kíváncsi vagyok, Fico George Robertsonnak is megemlítette-e ruszofil hajlamait, merthogy annak idején állítólag a NATO-főtitkárra igen jó benyomást tett. Ha a szeptemberi terrortámadások óta közeledett is egymáshoz Moszkva és Washington, Putyinék továbbra is ellenzik a NATO bővítését. Reméljük, Brüsszel nem ismeri „a barátom ellensége” kezdetű mondást.

Megkezdődött a választási kampány, december elsején dönthetünk, ki dönthet majd helyettünk a bennünket érintő kérdésekben. Önjelölt újrakáderek, reciklált pártfunkcik igyekeznek bizalmat gerjeszteni a billboardokon, kényszerűségből reklámújsággá változott napilapjainkban a jól fizetett politikai hirdetések mellett marad egy kis hely néhány cikknek is. Ez van, decemberig ezt kell szeretni.

Holnap november 17-e, és bár a naptárakat nem nyomták újra, most először pirosbetűs ez az ünnep. Tudom, milyen rosszul hangzik, hogy „a mai fiatalok”, de tény, hogy már csak nekünk, huszonötön felülieknek jelent valamit az a bizonyos bársonyos. Mi még emlékszünk a nyolcvankilenc előtti idők élelmiszerboltjainak polcaira, a melltartóban reszketve átcsempészett ötszázforintosokra, a dévényi várdombról Ausztriába vetett sóvár pillantásokra, a napilapok egyenvezércikkeire, a pártbüfék sósmogyoró-monopóliumára. Persze az is igaz, hogy az akkoriban panellakás- és Moszkvics-slusszkulcsaikat csörgetők többsége máig nem tudott beszerezni nyaralót és nyugati kocsit.

Van Allah! – sóhajtott Amerika és a világ, mikor a héten fordult a kocka Afganisztánban. Oszama bin Laden beismerte, terroristakülönítménye követte el a szeptemberi támadásokat, az Északi Szövetség pedig jól forgatta az orosz fegyvereket a tálibok amerikai gyártmányú arzenálja ellenében, így nyomulnak előre, remélhetőleg megállíthatatlanul. Miközben bin Laden felkészült az öngyilkosságra, a lassan tálibtalanított Afganisztán lakói fellélegeznek: a nők ugyan még csak félve bújnak ki az eddig kötelező, fejüket is beburkoló burkából, a férfiak azonban boldogan borotválkoznak – a tálibok ezt sem engedték. Mostantól Allah sem növeszti hosszúra a szakállukat.