Újra itt a nyár

Számtalan emlékem van az iskolaév utolsó napjáról. Mind szép. De a mostani a legszebb. A legkisebb kicsi unokám megtanult járni. Nem láttam még kisgyereket ennyire örülni annak, hogy végre ura a saját lábának. Elindult, s mint a szárnyai erejét először csak meglepődve érzékelő, aztán egyre inkább felfedező madárfióka, ő is egyre jobban belelendült, végül már nem is járt, hanem futott, mindenféle cél nélkül, csak úgy fel s alá, csak a futás öröméért, s közben hangosan kiáltozott boldogságában. Hát még ha tudná, mit adott nekünk. Biztos vagyok benne, hogy ha rossz kedvem lesz valamiért, mert erre való ok adódik rengeteg, ez az első győzedelmes futás fog majd megvigasztalni.

De vissza a szünidőhöz. A villamoson hallottam, amint egy csapatnyi tinédzser mesélte, hova mennek nyaralni. Csupa tengerpart. De jó! Én gyerekkoromban, azon kívül, hogy elmentünk a nagymamához, nem sokat utaztam. Nem voltam emiatt szomorú, mert ott is nagyon jól éreztem magam. Örök szerelmeim, a könyvek csodálatos helyekre röpítettek. Egyébként akkor még nem is tudtam, hova mindenhova mehetnék. Amikor megtudtam, eldöntöttem, hogy ha nagy leszek, sokat fogok utazni. Ez végül sikerült, olyannyira, hogy nagyrészt a munkahelyeimre is utaznom kell(ett), mert azok sem Pozsonyban voltak, vannak. A mai gyerekek már csecsemőkoruktól utaznak, amiről megoszlik a szakemberek véleménye. Vannak, akik támogatják a nagy jövés-menést, vannak, akik szerint a kicsik a saját megszokott helyükön szeretnek a legjobban, a helyváltoztatás, főleg egy nyüzsgő tengerparti desztináció, nagymértékben stresszeli őket. Gondolom, ez a gyermek természetétől is függ, s persze a szülei természetétől is, de az tény, hogy négy órán keresztül periodikusan üvöltő kisbabával utazni a repülőn, ahogy az egy ismerősömmel történt, nem épp kellemes kezdete a drága pénzen vett szabadságnak. Persze megértem a szülőket is, hogy szeretnének egy kicsit kiesni a mindennapokból, csak kérdés, hogy ez a „kiesés” számukra végül pihenést fog-e jelenteni vagy esetleg a szokottnál is több idegeskedést, aminek idegen környezetben számtalan forrása lehet. Például tudok olyan esetről, amikor a kisgyermek – s nemcsak ő – azért nem tudott aludni, mert a szembenlevő apartmanban két hatalmas eb vonyította végig az éjszakákat.

A legegyszerűbb nyaralás az, ha megpróbáljuk megélni és kiélvezni eme gazdag évszak minden pillanatát. Ha meglátjuk, s nem természetes dologként, hanem ajándékként fogadjuk el mindazt a szépséget, ami körülvesz bennünket, akár egy izgalmas idegen tájon, akár otthon, a megszokott környezetünkben vagyunk. Mert ha mindig azzal fogunk foglalkozni, hogy mi vagy ki a rossz, akkor sehol sem fogjuk magunkat jól érezni. Otthon sem.