Újra ég a Lámpa

A Pod lampou, később Lampa a kezdetektől vörös posztó volt a mindenkori hatalom (Szlovákiában ez lassan egyet jelent Robert Ficóval) szemében. Rövid élete során háromszor volt letiltva a közszolgálati médiában – kétszer a tévés, egyszer a rádiós változata. Mindegyik alkalommal az váltotta ki a hatalmasok haragját, hogy Hríb olyan témákhoz mert hozzányúlni, nem is kesztyűs kézzel, amelyeket az államhatalom tabuizálni szeretett volna. Először Malina Hedvig ügye volt az – a kezdeteknél járunk ekkor, amikor a hivatalos, önmegveréses verziót a szlovák médiák még nemigen kérdőjelezték meg. Ezután rádióműsor lett a Lámpából, s akkor az vált végzetessé, hogy röviddel Milan Rúfus halála után – szembefordulva a hivatalos Rúfus-mítosszal – Hríb fel merte hozni a költő életének árnyoldalait, például a mečiarizmussal való kokettálását. A Radičová-kormány idején újraindulhatott a műsor az STV-ben, s szinte csoda, hogy az idei év januárjáig kibírta. Ekkor ugyanis Václav Mika, az intézmény igazgatója úgy döntött, nem sugározza tovább a talkshow-t. Az ok? Az az 50 ezer eurós (!) büntetés, amit a frekvenciatanács rótt ki az RTVS-re a Cervanová-ügyet megkérdőjelező adásért.A hazai viszonyok ismerőjének eddig nem is lenne a történetben semmi meglepő. A csodák ekkor kezdődtek. Először is Štefan Hríbnek egy nyilvános gyűjtés keretében sikerült öszszeszednie a teljes összeget,és kifizette a bírságot. Az RTVS-nek ez nem volt elég, így sem engedélyezte a műsor folytatását. Hríbék azonban, a hatalmas társadalmi támogatottságtól kötelezve úgy döntöttek, folytatni kell, az RTVS nélkül is. Így újabb gyűjtést hirdettek, hogy beszerezzék a műsor előállításához szükséges technikát és egyebeket. És láss csodát, a 30 ezer euró rekordidő alatt meglett, világíthat tovább a Lámpa. Ez több okból is rendkívüli jelentőségű. Először is azt mutatja, van olyan erő, amely ellen tud állni a hatalomnak; sem hatalmi, sem anyagi eszközökkel nem lehet legyőzni. Másodszor: körvonalazódik, hogy a társadalomnak egyre nagyobb rétege kezdi érteni, milyen értéket képvisel a független és kritikus média, és hogy ennek ára van. Amit bizony meg kell fizetni, nincs mese. És úgy tűnik, egyre több ember hajlandó is erre. A DenníkN megalakulása után a Lámpa alulról jövő feltámasztása talán új irányt jelöl ki a hazai média fejlődésében. Nagyon biztató irányt. Amikor már úgy tűnt, a teljes médiapiacot felosztották egymás közt az oligarchák, s ez ellen senki sem tehet semmit, felsejlik a remény, hogy mégis fennmarad olyasmi, mint a független média, államhatalomtól és oligarcháktól függetlenül. A média, amely társadalmi megrendelésre jön létre, s társadalmi támogatásból táplálkozik. S amely képes betölteni azt a funkciót, amit egy demokráciában be kell töltenie: a pártatlan tájékoztatást, és a mindenkori hatalom – s immár nemcsak állami és politikai, hanem egyre inkább pénzügyi hatalomról beszélünk – nyilvános kontrollját. Ez pedig, akárhogy is nézzük, remek hír kis országunkban, ahol a demokrácia oly fiatal és törékeny, hogy éjjel-nappal lámpással kellene őrizni.