Újhullámos választások

Az ellenzék viszont nem ünnepelhet. 2014-ben a polgármesteri helyek 29%-át szerezték meg Ficóék, két évre rá hozzávetőleg ilyen eredményt értek el a parlamenti választásokon. Ezúttal a településvezetők 20%-át adják, és nagyjából ekkora a párt országos támogatottsága is. Mégsem a mennyiségi, hanem a minőségi veszteség lesz a Smer számára a legfájdalmasabb. A nyolc megyeszékhely közül egyet sem sikerült megszereznie, a fővárosban még saját jelöltre sem futotta. Így az említett 20% jórészt a smeres hátország falvainak köszönhető. A veszteség a keresleti és a kínálati oldal miatt alakult így – kevesebben vállalták a jelöltséget smeres mezben, és Ficóék választó is megfogyatkoztak –, ami azt jelzi, leszállóágban a párt. Ilyen kondícióban kell nekifutnia a Smernek a jövő évi államfőválasztásnak – még ötletük sincs, kit jelöljenek –, majd az EP-választásnak (amelyen négy éve a várt 40 helyett 24%-ot szereztek). Borús kilátások a kormánypárt számára.
Normális esetben a kormánykoalíció visszaeséséből az ellenzék profitál, ám nem itt és most. Ennek oka részben strukturális. A három legnagyobb országos támogatottsággal rendelkező ellenzéki párt (SaS, Matovičék, Sme rodina) nem rendelkezik valós helyi struktúrákkal. Az SaS például hét (igen: 7) polgármesteri helyet szerzett országosan, az Egyszerű Emberek egyet (1!). A jobboldali koalíciós támogatottsággal induló győztesek száma is alacsony. A Smer veszteségeinek egy részét a függetlenek szedték össze, ám meglepetésre az SNS lépett előre a legnagyobbat: 160 polgármestere lesz, amivel a második legeredményesebb párt. Mindezt úgy, hogy négy éve 41, nyolc éve pedig 60 saját polgármestere lett. Ez egy korábbi trendet igazol: a Smertől távozó szavazók legnagyobb eséllyel az SNS-nél kötnek ki – és ez fordítva is igaz.

Tovább nőtt a független polgármesterek tábora. Ez is hosszabb távú trend, amely a tavalyi megyei választások eredményén is kiütközött. Ami újszerű, az az újfajta (egyes elemzők által hipszternek nevezett) jelölttípus feltűnése, valamint a függetlenek helyi érdekcsoportokba tömörülése. A városi „hipszterek” sorát négy éve a nagyszombati Peter Bročka nyitotta: fiatal jelölt részletes programmal, akinek nincsenek pártpolitikai tapasztalatai, viszont aktív volt a helyi civil szférában, általában az alternatív kulturális vagy városszépítő szegmensben. Rétegjelölt, akire a pártokban és az idézőjeles független jelöltekben csalódott középosztály is átszavaz. Az újrázó Bročkán kívül ebbe a kategóriába tartozik az új nyitrai és pozsonyi győztes is.

A főváros egy másik újszerű trendet is példáz. Amikor a független polgármesterjelölt nem légüres térben, hanem egy saját arculattal, névvel és programmal rendelkező képviselő-jelölti gárdával együtt indul. Magyar térfélen Komáromban Keszegh Béla és csapata hozta sikeresen ugyanezt. Ez egyszerre progresszív és szemfényvesztő húzás. Ezek a csoportok függetlenként jelennek meg, meglovagolva a politikával szembeni elégedetlenségi hullámot, ám gyakorlatilag lokális pártokként működnek. Miben különbözött a pozsonyi Team Vallo az SaS helyi csapatától? Van nevük, logójuk, programjuk, jelöltjeik – csak a belügyminisztériumi bejegyeztetés (ezért hivatalosan nem párt) és a helyi ügyekben általában mellékes országos szerv hiányzik.

Magyar szempontból sok meglepetést nem hozott a választás, ám a precízebb mérlegvonáshoz részletesebb adatok kellenek – botrány, hogy az új választási szabályozás a statisztikák közlése szempontjából a 90-es évekbe lökte vissza az országot. Ami egyértelmű: nőtt a Híd és az MKP polgármestereinek száma. Előbbi jelentősebben, Bugáréknak ezzel országos szinten valamivel több településvezetője lett, mint az MKP-nak. Ezzel együtt a magyarlakta vidéken mennyiségi és minőségi fölényben maradtak Menyhárték. A Híd néhány feltörekvő jelöltje mindemellett érzékeny vereséget szenvedett, a komáromi eredményt pedig egyik párt sem teszi a kirakatba. A végére egy mementó: a Híd több helyen működött együtt sikeresen a Smerrel és az SNS-szel, mint az MKP-val vagy a jobboldallal.