Újabb böjti időszak

A napokban megismerkedhettünk az Ivan Mikloš vezette pénzügyminisztérium 2003-ra szóló állami költségvetési tervezetének részleteivel, amelyek nem sok jóval kecsegtetnek. A lefaragások, kiadási keretek szűkítése, az egyes termékek árába beépített adók emelése, s persze a már korábban beharangozott gáz-, villany- és vízdíjemelés alaposan megcsapolja a lakosság utóbbi két évben némileg megduzzadt pénztárcáját. Abban biztosan nem bízhatunk, hogy az új kormány csak riogat, s jövőre esetleg a számos kompromisszum eredményeként lényegesen enyhülne a nyomás. Rudolf Zajac egészségügyi miniszter hétfőn máris felsorolta, rövidesen mi mindenért kell fizetnünk a kórházakban, az oktatásügyben a tandíjak bevezetése egyre kézzelfoghatóbb közelségbe került, Ľudovít Kaník munka-, szociális és családügyi miniszter pedig – ugyancsak hétfőn – szemrebbenés nélkül leszögezte, 2003-ban a szociális kiadásokon meg lehet takarítani 6–7 milliárd koronát. Vannak olyan készülő intézkedések is, amelyek végrehajtásakor azonnal nem világlik ki az áremelés ténye, mégis nyilvánvaló. Ilyen például a vasúti tömegközlekedés, amely jövőre a várt 7 milliárd korona helyett jó esetben is csak 4 milliárdot kap. Ennek folyományaként a Szlovák Államvasutak a viteldíjak emelésére kényszerül. Ha csak az előre beharangozott éves infláció mértékével, azaz 9 százalékkal emel, akkor a Pozsony és Kassa közötti jelenlegi 398 koronás vonaljegy 433 koronára emelkedik. S ekkor még nem említettük a termékekbe beépített adók emelését, ami 2003-ban jóval drágábbá teszi az éttermi szolgáltatásokat, de a szimpla sörözést is. Végezetül említsük meg, hogy aki magánerős építkezésen töri a fejét, az még idén döntse el, belevág-e vagy sem, mivel az Építőipari Vállalkozók Szövetségének becslése szerint az új évtől legalább 10–13 százalékkal drágulnak az ez irányú kiadások. Ennyi várható kellemetlen intézkedés után, amelyek jövőre lehetetlenné teszik a reálbérek emelkedését, vajon mi lesz jobb? Sajnos, 2003-ban még semmi, csupán valódibbá válnak az árviszonyok, viszont 2004-től fokozatosan hozzáfoghatunk az adók és az elvonások mérsékléséhez. Az állam pénzügyeinek helyrebillenő egyensúlya ugyan nem túl vonzó cél a polgár számára, viszont 2004-ben már nem a közeljövő áremeléseinek sokkján fogunk merengeni, hanem – remélhetőleg – az európai uniós tagságunk okozta újabb kihívások lesznek érdeklődésünk előterében. Egy kínai mondás szerint világunkat színessé teszi, ha érdekes időben élünk. Nos, ha más nem, nekünk itt, Közép-Európában ez vitathatatlanul megadatik.