Új vészjelzés, újra semmittevés?

A középpártok együttműködésére épülő osztrák politikában komoly változást hozhat a radikálisnak tekintett Szabadságpárt államfőjelöltjének vasárnapi győzelme. Igaz, ez még csak az első forduló volt, négy hét múlva lesz a második, ahol a zöldek jelöltje, Alexander Van der Bellen mérkőzik meg Norbert Hoferrel. Jelzésértékű, hogy a kormánypártok két jelöltje, a szociáldemokrata, illetve a néppárti induló sem tudta megszerezni még a második helyet sem. Súlyos vereségük azt jelzi, a választók elégedetlenek az évtizedek óta hatalmon lévő elitekkel, és ezt csak megerősíti a korábbiakhoz képest magas, 68 százalékos részvétel. 

Az ausztriai majdnem a német tartományi választások forgatókönyvét mutatja, ahol márciusban szintén a radikálisnak tekintett AfD párt eddigi legjobb eredményét érte el. Mindkét esetben feltűnő, hogy olyan választók is elmentek szavazni, akik eddig távolmaradtak az urnáktól, és ezzel párhuzamosan a középre szavazók egy része a szélre húzott át. Utóbbiak tekinthetők protestszavazóknak is, visszahódításukra még lehetne esélyük az eddigi fősodorbeli, mainstream pártoknak, ha gyorsan változtatnának eddigi politikájukon és lecserélnék a régi arcokat. 

Ez az, amin most Merkeltől Orbánig mindenki gondolkodik: hogy lehet megújítani a közép erőit. Kecsegtető lehetőség, hogy a szélsőjobb üzeneteiből vegyenek át elemeket. 

Ám vannak szavazói csoportok, amelyek ezt ugyanúgy nem fogják értékelni, mert tudják, csak kommunikációs fordulatról van szó, miközben a korrupcióra, a hatalmi elkényelmesedésre és más vádakra nem válasz. Végső soron nem marad más, minthogy a közép pártjai is komoly önreflexiót, belső tisztítást hajtsanak végre, és saját programot alkossanak a társadalmi többség számára: tehát ne szélsőséges irányba lépjenek, hanem a gyűjtőpártiság jegyében a középre húzható tömegek megszólítására alkalmas, új elemeket építsenek fel. Ez lehet demográfiai, az államszervezés szubszidiaritására vonatkozó, oktatási versenyképességet javító, vagy éppen a kisvállalkozói szektort célzó csomag. Ilyen intézkedések teremthetik meg a fenntartható, mérsékelt politikai magot. 

Az osztrák eset csak egy azon a veszélyes úton, amelyen Európa elradikalizálódik és felemészti magát, hiszen a nemzetieskedő erők képtelenek európai konszenzusra, ezáltal elveszítjük pozícióinkat a globális versenyben. Óriási kockázatokat látni a régióban és Európában, ideje a stratégiai válaszok megtalálásában segíteni a közép erőit.