Új politikai kultúra

Andrej Kiska azt is világossá tette, hogy sokkal aktívabb lesz, mint elődje, akinek nevét gyorsan felejtsük el. Kiska nem menekül az újságírói kérdések elől, határozott véleményeket fogalmaz meg, vannak témái, és tényleg valamiféle hatalmi egyensúlyt próbál megteremteni az ország vezetésében. S azzal, hogy kekeckedés és fölösleges időhúzás nélkül már aláírt néhány törvényt, amit a Fico által irányított többség fogadott el, azt is bizonyította, hogy partner lesz és nem kerékkötő, csak akkor szól, ha kell, de akkor hangosan.  Kérdés, persze, hogy a silány tíz év után elég-e egy intelligens hangnak feltétlen bizalmat szavazni, s nem kell-e megvárni a száz napot – amit egyébként ő maga is kért. De akiknek túlzottak az elvárásaik, azoknak egy nap, ezer nap, tök mindegy. És akiknek nincsenek, azoknak is.  Egyet azonban mindenki érzékelhet: a Grassalkovich-palotába az új elnökkel új politikai kultúra is költözött. Már ez se semmi.  Új politikai kultúrát ígért a jobboldal feltörekvő sztárja, Radoslav Procházka is. Pártot sző, új arcokat dob be, a régiekkel visszaadatja mandátumukat. Már amelyikkel sikerül. Ő maga már lemondott parlamenti mandátumáról, a Híd listáján parlamentbe került Andrej Hrnčiar pedig rövidesen megteszi. De valahogy nem akaródzik neki, ami érthető. Melyik politikus válik meg csak úgy önszántából a képviselőségtől, ha a továbbiakban is politizálni szándékozik? Csak aki szimbolikus politizálással akarja felhívni magára a figyelmet.  Nem véletlen, hogy Miroslav Beblavýnak, a Sieť harmadik, mandátummal bíró képviselőjének esze ágában sincs otthagyni a parlamentet. Ő továbbra is „dolgozni szeretne”. Procházka pedig ideológiát is sző Beblavý döntéséhez: rá szükség van a parlamentben, mert fontos munkát végez. Ha folytatná a mondatot, akkor az valahogy úgy nézne ki, hogy őrá és Hrnčiarra nincs szükség, mert ők nem végeznek fontos munkát. Ők mehetnek a parlamentből.  A jobboldalnak és a jobboldali választónak sok mindenre szüksége van manapság, csak szimbolikus politizálásra nem. Tele a padlás pozícióban lévő, semmit sem tevő, csak koszorúzó és pofázó, a népnek tetszelgő, de gyakorlati szempontból értékelhetetlen döntéseket hozó politikusokkal. Egy hosszú hajnalon lehet hozni hibás döntést, de ahhoz ragaszkodni és ideológiát szőni hozzá, egyben megteremteni a kivételt is, már ostobaság. A praktikákat figyelve félő, hogy a rossz kezdethez hasonló lesz a folytatás is. Így Lipšic után egy újabb jobboldali üdvöske veszik el a politika rengetegében.  A jobboldali választónak Kiska a jó hír, nem Procházka. Arra nincs idő, hogy tíz évet várjon bárki is Kiskára, úgyhogy gyorsan találni kell valakit, aki kivezeti a polgári oldalt a zsákutcából. De ne tessék itt blöffölni, a választó már nem hajlandó elfogadni, hogy a legerősebb jobboldali párt élén egy Figeľ álljon, s rövidesen átlát Procházka hálóján is.