Tüske Orbán körme alatt

Ugyan az ülés teljes felvétele nem került nyilvánosságra, de megjelent mintegy 40 perces Orbán-beszéd. Jól jellemzi a magyar–magyar viszonyt, ahogyan azt a magyar kormányfő elképzeli.

A beszéd jellemző része a Szlovákiáról, pontosabban a Hídról mondott véleménye. „Ami a Felvidéket illeti, ott van nekünk egy tüskénk a körmünk alatt, egy híd formájú tüske” – mondta Orbán. Megmagyarázza azt is, hogy miért: „Ez idáig a mostani kormánynak az volt az álláspontja, én javaslom, hogy ezt tartsuk fönt (vagyis az etnikai pártok támogatását – a szerk.), hogy életveszélyes dolog áttérni az etnikai alapon szerveződő politikai képviseletről egy vegyes alapon szerveződő politikai képviseletre”.

Ezzel a véleménnyel több probléma is van. Az egyik az, hogy leszögezi, a jelenlegi magyar kormány csak az etnikai magyar pártokat hajlandó támogatni. Orbán szerint kell az etnikai gettó, nehogy már szóba álljunk szlovákokkal, románokkal, szerbekkel. Aki nem ért egyet Orbánnal, az ellenség, vagy jobb esetben csak nem vesznek róla tudomást.

A másik probléma az, hogy Orbán az etnikai alapú szerveződést támogatja akkor is, ha esetleg jobb jelölteket indít egy másik párt, vagyis előjön a „mi kutyánk kölyke” elv. „Derék magyar embereket látok a Hídban elindulni, akikkel szemben az etnikai alapon szerveződő magyar pártot érdemes támogatnunk” – mondja Orbán.

Vagyis neki mindegy, hogy kit indít az MKP – vagy esetleg egy másik „színmagyar” párt –, mindenképpen annak a jelöltjét kell támogatni.

Az fel sem merül benne, hogy a szlovákiai magyar is lehet konzervatív, liberális és baloldali is, és a magyar pártok mellett akár színtiszta szlovák pártra is adhatja voksát az itteni magyar választó, ha az neki jobban tetszik. És közben magyar marad.

Orbán valószínűleg megragadt, visszatért a két világháború közti, vagy az azt megelőző Magyarországra, a jól ismert urambátyám korba. A magyar kormány „direktíváját” pedig tiltakozás nélkül el kellene fogadnia a szlovákiai magyaroknak is, vagy legalábbis azoknak, akik a magyar kormány anyagi támogatására igényt tartanak. Ezt úgy látszik, meg is teszik, amíg van apanázs. Csak azt nem veszi számításba Orbán, hogy ezzel a lépésével kizár a szlovákiai magyar társadalomból több százezer magyart. Azt ugyan szíve joga pártelnökként meghatározni, hogy az általa vezetett párt kivel áll szóba, magyar kormányfőként azonban ezt már nem igazán tehetné meg. Ahogyan nem zárhatná ki a párbeszédből azokat a magyarországi választókat sem, akik ellenzéki pártokra adták a voksukat, úgy nem tehetné meg ezt a határon túl sem azokkal, akik nem az ő érdekeltségébe tartozókat támogatják.

Persze tudjuk, hogy megteszi, sajnos a mai Magyarországon nemcsak az állami szférában, hanem egyre inkább a gazdasági, vagy akár az akadémiai területen is csak az rúghat labdába, aki előtte „felesküszik” Orbánra és a Fideszre.

Amellett, hogy magyarok százezreit zárja ki – legalábbis Szlovákiában – a párbeszédből, ezáltal a partnereit is fokozatosan elveszíti.

Az MKP-nak már csaknem egy évtizede nincs képviselete az országos parlamentben, és ilyen politika mellett csak idő kérdése az is, hogy a régiókban elkezd veszíteni erejéből.

Persze, amíg a magyar kormány küldi a pénzt, ahogy ezt Orbán a beszéde további részében jelezte, addig ez a folyamat nem lesz túl gyors, maradnak a hozzá hű pártok, szervezetek. Csak az a kérdés, hogy az ilyen, a magyar állam emlőin élő szervezetek mennyire életképesek, mennyire tudják ténylegesen képviselni itt, Szlovákiában, a magyarok érdekeit.