Tűréshatár

Az, hogy egy-egy köztisztségviselő nem tehet meg bármit, nem amerikai, nem uniós érdek, hanem az állampolgárok érdeke. És ha az itthoni fékek nem működnek, a külföldi dádá is a honi polgárok érdekeit szolgálja. Volt részünk ebben Szlovákiában (gondolom, még lesz is), hiszen a kilencvenes évek végén a mečiari garnitúra heti rendszerességgel kapta a diplomáciai figyelmeztetéseket, azok pedig hozzájárultak a választói magatartás változásához.

Két hasonló eset történt az elmúlt héten. Az egyik, a magyarországi – egyelőre kevésbé olvasható. Pár üzletember feketelistára került az USA-ban, köztük például az adóhatóság első embere, mégpedig korrupt magatartásért. Demokratikus országban ez a világvége – az adóhatóság minden szabad országban az egyik olyan intézmény, amelytől a politikusok is félnek. Magyarország meg produkált egy olyan adófőnököt, akit korrupt magatartásért kiutasítottak az Egyesült Államokból.

A csehországi eset viszont a választók számára olvashatóbb lesz idővel. Közvetlenül érintheti ugyanis az adófizetőket és a választókat. Prágát a múlt héten finoman figyelmeztették, hogy nemcsak a CEO (Corporate Europe Observatory) független szervezet, hanem az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága is komolyan foglalkozik Andrej Babiš pénzügyminiszter és egyben nagyvállalkozó súlyos összeférhetetlenségi problémájával. Az első figyelmeztetés még márciusban jött: Ingeborg Grässle, a már említett bizottság Prágában raportőröző tagja elmondta, összeegyezhetetlen az Agrofer tulajdonosi pozíciója a pénzügyminiszteri poszttal, s ebben az EP komoly problémát lát. A figyelmeztetést a napokban megismételte a bizottság. A kérdés persze nem az, meddig szólogatnak oda, hanem az, mikorra fajul odáig a dolog, hogy ez az uniós pénzek leállítását jelentheti Csehország számára. Ne feledjük, a közberuházások több mint 65 százaléka brüsszeli pénzekből valósul meg, s ha ez az összeg nem jelenne meg a cseh büdzsében, a költségvetés összeomlana. Persze, ez így még nem hangzott el. De csak idő kérdése, hogy a tiszta befizető államok reprezentációi mikor horkannak föl. Mikor teszik föl a kérdést, vajon a német, a francia vagy akár a dán adófizető ugyan miért finanszírozná Babiš (vagy akár a magyar Közgép vagy bármely szlovák pénzügyi csoport) további gazdagodását? Míg az USA csak fölemelt ujjal és szokatlanul szigorú módon kitiltja egy szövetséges állam adóhatósági főnökét, az unió akár megelégelheti, hogy az országainkban könnyen jött pénznek aposztrofált támogatásokat széttrancsírozzák és jókora szeleteket vágnak ki belőlük.

Lehet örülni, hogy az elkövetkezendő években nagyobb támogatások jönnek az annyiszor elmarasztalt Brüsszelből, de vigyázat: ha nem jönnek, nagy bajban leszünk. S ha azért nem jönnek, mert egyének, hatalmon levők nem tudnak viselkedni, akkor aztán meg lehet kérdezni, miként jutottak a hatalmukhoz. De akkor már késő lesz.