Tradicionalista receptek a „jó világ” végére

Hogy mitől volt Putyinnak széles jókedve, azt sokan találgatják. A szíriai szerepvállalás biztos az egyik fő ok, bár az orosz gazdaság helyzete, és amilyen gyorsan változik a globális energiapiac (az oroszok hátrányára), nem sok okot ad a kedélyeskedésre. Annyi bizonyos, hogy korábban az Oroszországgal eleve szimpatizáló, nem túl kritikus külföldi vendégeket hívták meg (például Čarnogurskýt), de most az orosz ellenzék is jelen volt, ráadásul szerepet is kapott.

Putyin beszédét akár az egyre nagyobb hangsúlyt kapó tradicionalizmus, mint politikai koncepció újradefiniálásának is tekinthtjük. Ennek alappillérei a Nyugat morális válsága, értékrendjének (amiből kizárólag a politikai korrektség, illetve a „homoszexualitás” van kiemelve) ostorozása, a többség akaratának érvényesítése (többségi „jog”), és a nemzeti identitás hagyományos, ortodox értékrendre való alapozása, valamint a kisebbségi jogok betartása. Tulajdonképpen nincs ebben semmi új. Ami azonban új volt, az a nagyobb legitimizációhoz való fordulás. Kritikus külföldi megfigyelők meghívása, az orosz ellenzék szerephez juttatása, az egyik legtisztább helyhatósági választások megrendezése és a regionális választások visszaállítása mind-mind a legitimizáció visszaállítását szolgálja. De a demokráciának sem rossz.

Szinte ugyanakkor tartott egy szintén több mint érdekes beszédet Orbán Viktor Magyarország tiszteletbeli konzuljai számára. Orbán a politikai korrektséggel kezdte, az identitás problémájával folytatta, oda kilyukadva, hogy bár az EU-ban vagyunk, keletre kell tekintenünk. Hmm, vajon koordináltak, ők ketten? Félreértés ne essék, mind a két beszéd azért rendkívül fontos, mert a két vezető azt mondja, amit gondol. S az vesse rám az első követ, aki rosszra gondol. Orbán egyébként még azt is találta mondani, hogy Magyarországon nem volt (fülke)forradalom, a kormány nem euroszkeptikus, hanem eurorealista. Emóciók nélkül könnyen értelmezhető gazdasági kontextusba helyezte csonka Magyarországot, a liberalizmus már nemcsak haldoklik, hanem meg is halt, és jólét helyett munkát ajánlott terápiaként.

Volt egy (alig publikált) harmadik beszéd is a múlt héten. A holland király, akinek semmilyen politikai hatalma az országban nincs, azt találta mondani, hogy annak a világnak, ahol a jólétet az állam garantálni tudja, tulajdonképpen vége. Hollandiára, az első burzsoá forradalom, az első nemzeti bank és tőzsde hazájára érdemes odafigyelni. A holland király szerint, akinek nem kell a választási preferenciák miatt aggódni, az egyéni szerepvállalásnak jön el az ideje.

A tradicionalisták (is) azon aggódnak, hogyan lehet a változásokat békésen „lemenedzselni”. Általános recept nincs, de talán Orbán Viktor jobban odafigyelhetne Vlagyimir Putyin immáron az ellenzéket is bevonni kész politikájára.