Torz vonások '56 tükrében

A történelme során gyakran rebellis népnek tartották a magyart, tegyük hozzá, jórészt nem alaptalanul. A kollektív emlékezet szempontjából kiemelten fontos, hogy őseink sokszor hajlandóak voltak a legnagyobb áldozatot is meghozni a saját és országuk szabadságáért. A magyarság legutoljára 1956-ban állt a történelem világszínpadán, ha egy rövid epizód erejéig is, de kivíva a szabad világ szimpátiáját, mert egy eleve vesztes csatában szembeszállt a „gonosz birodalmával” (Reagan) és annak helyi csatlósaival. Az emberek túlnyomó többsége, azok is, akik nem fogtak fegyvert, akkor szabadságot akartak.  Kérdés, vajon jelenleg hányan lennének képesek fegyverrel a kezükben ugyanezért harcolni, és ha kell, meghalni. Vagy csak kimenni egy tüntetésre, ahol azt kockáztatják, hogy közéjük lőnek (és nem gumilövedékkel). Vagy csak nyilvánosan kiállni az ügy mellett, vállalva a rizikót, hogy elveszítik állásukat, esetleg az állami juttatásokat. Sajnos, kevesen, a nép túlnyomó része – ez esetben a kétharmad talán gyenge becslés – ma a „Kádár népe” kategóriájába sorolható, akiknek az állami gondoskodás sokkal előbbre való a szabadságnál. Tragikus, de ki kell mondani, hogy némán tűrnék a szabadság felszámolását, ami semmit, vagy nagyon keveset jelent nekik, ezért három kiló kolbászért (állam által garantált szegényes szociális biztonság) cserébe hajlandóak lemondani róla.  Persze, lehet mondani, hogy az emberek tüntetnek, lázadoznak, megmorognak sok mindenért az utóbbi időben is. De miért is? Hogy ne legyen tandíj meg vizitdíj, hogy legyen rezsicsökkentés, hogy az állam (vagyis az adófizető) adjon ezt, meg ne vegyen el azt. Azért ezek a célok, valljuk meg, elég messze vannak '56-tól. Pont ez a Kádár-rendszer legnagyobb bűne, hogy erkölcsileg derékba törte a korábban szabadságszerető magyar társadalmat és a többségükből olyan népséget faragott, amely alázatosan csipeget állam bácsi kezéből és szemforgatóan hálálkodik a morzsákért is. A magyarság persze nincs egyedül ezzel a régióban, talán csak a lengyelek képeznek kivételt, részben, viszont '56 nagyon is kivételes tett volt. Mára ebből semmi sem maradt, a rendszerváltás vívmányai is veszélyben. De ne csodálkozzunk, az emberek már 24 éve sem szabadságot akartak (hanem jólétet), és amikor nem tetszettek az új kormány intézkedései, Antall József jogosan vághatta a fejükhöz, hogy „teccettek volna forradalmat csinálni”. Tudjuk, nem csináltak.  A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója