Top secret

A két párt hétfői egyeztetése olyan semmitmondó nyilatkozattal ért véget, hogy ember legyen a talpán, aki képes belőle bármit kihámozni. Megtudtuk, hogy a Híd egy megállapodási tervezettel érkezett, ami a két párt együttműködésének főbb pontjait rögzíti. Csakhogy ennek szövegét nem hozták nyilvánosságra, mivel munkadokumentum. A tárgyalások azonban folytatódnak, a lehető leghamarabb.

Megegyezésről egyelőre szó sincs, és mivel a Híd tervezete top secret besorolást kapott, arról is csak találgatni tudunk, mik lennének a sarokpontjai, vagy milyen gátló tényezők vannak. Mindenesetre a küldöttségek nem csapták egymásra az ajtót és kedélyesen nyilatkozgattak a megbeszélés után, ami azért bizakodásra ad okot. Egy koalíciós megoldás látszik körvonalazódni, amiben mindkét párt „megőrizheti identitását”, de persze semmi sem biztos, mert mindkét pártban az Országos Tanács mondja ki a végső szót (az a bizonyos harmadik mondat, ugyebár). A konkrétum tehát kevés, ahogy egyre kevesebb az idő is, de mintha a két párt vezetői már belátták volna, hogy a továbblépés csak együtt lehetséges.

Szóval legyünk pozitívak, holott azért maradt bennünk némi keserűség. Ez a nagy titokzatoskodás ugyanis kezd az ember idegeire menni ebben a nagy melegben. Nyilván vannak tárgyalások, amelyeket zárt ajtók mögött kell lebonyolítani, de kezd unalmas lenni, hogy egyes politikusok úgy tesznek, mintha a nyilvánosságnak tényleg semmi köze nem lenne ahhoz, amiről ők megegyeznek. „Ne üsd bele az orrod, majd mi eldöntjük, te meg megszavazod” – ez a ki nem mondott üzenete a nagy titkolózásnak.
„De hát még csak most kezdődtek a tárgyalások, nem mondhatunk semmi biztosat, a kedves választó legyen türelemmel” – hangzik máris a válasz. Türelemmel. 
Az a baj, hogy türelemből egyre kevesebb van, és az is vészesen fogy. 

Ha az államfőválasztásnak és az EP-választásnak csak egy tanulsága volt, akkor az az, hogy az emberek ki vannak éhezve az átlátható és a hiteles politikára, és az ezzel kampányolóknak hajlamosak bizalmat szavazni a „régi” garnitúrával szemben.

A szlovákiai magyar választónak már rég elfogyott a türelme, de mintha a politikusaink ezt nem akarnák észrevenni.
Szóval tényleg jó, hogy a Híd és az MKP közeledik egymáshoz, és a hiteles együttműködésre láthatóan társadalmi igény is van. Nyár végére okosabbak leszünk. 

De ha a választó azt fogja látni, hogy a pártok csak a túlélésre játszanak, és az egész csak „business as usual”… Nos, akkor nem biztos, hogy meglesz az a hét százalék.