Times: "Arany csönd"

A kontinens vezetõ lapjainak címoldaláról nem kerül le a dél-ázsiai természeti katasztrófa, bár a megközelítés különbözõ

Az osztrák Die Presse a nemzetközi közvélemény Amerika-ellenes reakciójára hívja fel a figyelmet, a tragédiát követő első napokban. A lap rámutat, hogy amikor az Egyesült Államok kezdetben csak 15 millió dollárt ígért, ezt hatalmas felháborodás követte. A Die Presse szerint azért adott ennyit akkor az amerikai kormányzat, mert mint más országok is, kezdetben alábecsülte a katasztrófa nagyságát. "Ennek ellenére a harag koncentrált formában az amerikai vezetés ellen irányult, mintha csak sikerült volna felelőst találni az indiai-óceáni természeti csapásért", írja a lap. Később, ahogy az ígért segély mennyisége 350 millió dollárra emelkedett, azért érte bírálat az USA-t, mert állítólag "pusztán csak a róla kialakított képen akar javítani".

A svéd Sydsvenska Dagbladet a kétéségbeesés és gyász közepette néhány pozítiv dolgot tart érdemesnek megjegyezni: "A világ még soha nem mutatott ilyen segítőszándékot, egy természeti csapás után sem. De az ígéretek nem elegendőek" -folytatja a szerző. A pénzt konkrét segítségre kell váltani, sokan szenvednek szükséget és még mindig vannak olyan helyek, amelyeket nem értek el a segélyszállítmányok. Az adományozási folyamatnak tartósnak kell lennie. A katasztrófa még akkor is rá fogja nyomni bélyegét a túlélők millióinak életére, amikor a média érdeklődése ellanyhul. Hosszútávon pedig, húzza alá a svéd lap,- a gazdasági növekedés a legjobb biztosítás az ilyen csapások ellen. A szegény országok sokkal jobban ki vannak téve a természet erejének, míg a gazdag országok enyhíthetik ezek hatásait a fejlett előrejelző-rendszernek, a biztonságos utaknak és a jól megépített házaknak köszönhetően".

A svájci La Tribune is a csapás gazdasági vonzataival foglalkozik, illetve inkább a "menni vagy nem menni" kérdésével. A lap úgy véli, Thaiföldnek érdeke fűződik ahhoz, hogy a jumbo jetek továbbra is ontsák az országba a napsütésre és tengeri homokra vágyó turisták hadát, még akkor is, ha közben a levegőből, helikopterekről még mindig folyik a kutatás az áldozatok után. "Mi jogunk lenne eldönteni, -teszi fel a kérdést a La Tribune-, hogy pusztán illendőségből egy bizonyos kivárási időszakot be kellene tartani, különösen egy olyan országban, mint Thaiföld, amely a turizmustól függ?"

10 nappal a karácsonyi dél-ázsiai természeti csapás után Nagy-Britanniában már csak két napilap teljes címlapját tölti meg a katasztrófa.

Az Independent első oldala üres, a fejlécen kivül egy fekete keretben mindössze annyi olvasható: "A cunami áldozatainak emlékére...csönd" A vezércikket a felhívás miatt a második oldalra helyezték át, amelyből megtudhatjuk, hogy az Európai Unió 450 millió polgárát arra kérik fel, tisztelegjenek délben a halottak emléke előtt. "A londoni tőzsdétől a római metróállomásokig csend honol majd, írja a londoni lap. Az ázsiai szökőár 150 ezer áldozatának emlékére délben 3 percre megáll egész Európa. Miközben a monszun okozta áradások tovább gátolják a mentési munkálatokat Sri Lankán és Indonéziában, a repterek, üzletek, gyárak és tévéállomások Európában megszakítják tevékenységüket."

A Times "Arany csönd" szalagcímű cikke a brit adomány-helyzetet méri fel. A Vészhelyzet Bizottságnak, a 12 legnagyobb segélyszervezet koordináló szervének eddig 76 millió fontot utaltak át magánszemélyek és cégek, de a egy szóvívő szerint ez a szám el fogja érni a 100 millió fontot is. Az adományok után nem kell átutalási díjat fizetni, és a bankok az internetes szolgáltatókkal abban is megegyeztek, hogy a hitelkártyák és csekkek használata is ingyenes ebben az akcióban.