Test(kép)zavar

A testképzavarról nagyon kevés szó esik, noha a legtöbb fiatalt vagy épp fiatal felnőttet fenyegeti a kialakulása. Nem mondhatjuk azt, hogy feltétlen kikerekedik, viszont a közösségi média és a felelőtlen internethasználat következménye a kezdetleges testképzavar lehet. Észrevettük vajon?

A testképzavar önmagában egy elég súlyos betegség. Az egész valahol ott kezdődik, hogy az adott illető elégedetlen lesz a külsejével, torznak és visszataszítónak tartja magát, miközben ennek nincs valóságalapja. A kigondolt hibákat állandóan ellenőrzi, úgy véli, hogy gúnyolódnak rajta, másokat faggat az elváltozásokról. Alacsony lesz az önérzete, magányossá válik, folyamatos szégyenérzet kezd kialakulni, s netán még plasztikai beavatkozásra is sor kerül. Szélsőséges esetben olyan súlyossá válhatnak a tünetek, hogy ez a magánéleti és a munkahelyi kapcsolatokra is kiterjedhet, illetve negatív öngondoskodásig fajulhat. Természetesen erre is van gyógymód a megfelelő helyeken.

Esetünkben még nem kell kimondottan ilyen súlyos szövődményekre gondolni, de lesznek más típusú problémák, amik aggodalomra adhatnak okot. A social media manapság nemcsak a kapcsolattartás alappillére, hanem egy egész emberiséget formáló kultúrdiktatúra, amely szemünk elé tárja a hamis valóság mézes-mázas csokoládéját. Aggódásom célkeresztjében a fiatalok közössége áll, akik belecsöppenhetnek az ideálok világába. A számtalan fotó, videó és egyéb bejegyzés egyaránt érinthetnek fiúkat és lányokat, akik majd a valódi szituációkban nem tudják, mitévők legyenek, ha…

Kezdésként a vita tárgya az is lehetne, hogy miért engedi a szülő, hogy azokat a bizonyos oldalakat görgesse, vagy egyáltalán a rendszer miért engedte regisztrálni. Felesleges problémafelvetések, amelyeket nem tudunk megoldani. Regisztrálni fog, a képeket és a videókat nézegeti, a tiltott oldalakra rákeres, akkor is, ha azok felnőtteknek szólóak lennének. Ezzel még mindig nem lenne akkora baj, viszont már sok esetben nem a valóságot tükrözik. A modellekről, az influenszer szakmában tevékenykedő emberekről, a pornográfia világában élőkről nem a teljes valóságot kapjuk. Ha nem az igazi oldalát tapasztaljuk meg az életnek, és túl sokáig maradunk a social media/felnőtt tartalmak csapdájában, akkor szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy tapasztalás nélkül a valódi ingerek másként fognak hatni a szervezetünkre.

Egy fiatal férfit az állandósult női modellek követése kizökkenthetik a valóságból és csalódottság fogadhatja az első tapasztaláson, hogy ez mégsem olyan. Illetve teljes mértékű depresszióba is sodorhatják a különböző férfi modellek – mivel ő nem úgy néz ki, mint a… –, pedig a korában hozzá illő lányok értük epekednek. Az ifjú hölgyek esetében sem lesz szerencsés, hogy ha sokadik alkalommal is lekapcsolják a lámpát, mert nem tudják magukat elengedni, vagy épp folyamatos szégyenérzetük lesz azért, mert nem tudnak megfelelni a kultúrdiktatúrának. Az első néhány együttlétnél a férfi merevedési zavart tapasztalhat, mert a társával nem azt kapja, amit a filmekben látott. S ez még csak a kezdet… Függőségek, depressziós tünetek, okfejtések, veszekedések, szakítások, megtört kapcsolatok és örökös keresés a tökéletes után, amelyet a képernyőn keresztül kapunk. Tökéletes csak az elfogadás vásznán létezik.

Hol a határ? Nincs, talán nem is volt. Magunk szabjuk meg őket, illetve mi állítjuk fel az akadályokat az alapján, hogy mennyire széles körű az ismeretünk a témáról. A megoldás kulcsa tehát a kommunikáció, tapasztalás és azoknak a megosztása egymással.