Terjed a radikális iszlám vallás Franciaországban

A dokumentum elsősorban a szalafista mozgalom dinamizmusára hívja fel a figyelmet, melynek egyik képviselője az a Párizsban letartóztatott lengyel származású, német állampolgárságú, eredetileg katolikus vallású Christan Ganzarski, akit a dzserbai zsinagóga ellen 2002. április 11-én végrehajtott merényletben való részvétellel vádolnak, és aki a francia hatóságok feltételezése szerint találkozott Oszama bin Laden al-Kaida vezérrel.

A radikális iszlámra áttért franciák pontos számát nem lehet meghatározni, mert legtöbbjük korábban nem gyakorolt semmilyen vallást. A francia titkosszolgálat elsősorban azért kezdett a jelenséggel foglalkozni, mert 2001. szeptember 11. óta a terrorizmust érintő franciaországi ügyekben egyre több a radikális iszlám vallású. A Nicolas Sarkozy belügyminiszternek közelmúltban átadott jelentés összesen 1610 olyan személyt említ, akiket fanatikus hittérítésért, bűnözői tevékenységért vagy pedig radikális csoportokkal fenntartott kapcsolataikért tartanak számon. Ezek három százaléka harcoló iszlám mozgalomhoz tartozik.

A tanulmány szerint a radikális iszlám hívői elsősorban fiatal férfiak. Átlagéletkoruk 32 év, és csak 17 százalékuk nő. Olyan városias környezetben élnek, ahol a gyakorló vallású maghreb (algériai, tunéziai és marokkói) lakosság jelentős. Párizs és környéke, az északi és a déli megyék a leginkább érintettek. Bár az ország keleti részén él a legtöbb muzulmán vallású francia, de nagy részük török származású, így itt a legkevesebb a radikális hívő.

A dokumentum kiemeli, hogy az áttérteknek nincs egy típusa. A vizsgált esetek 37 százalékában – elsősorban az egy vagy két maghreb származású szülőtől Franciaországban született külvárosokban élő franciáknál – a szociális környezet és az ismeretségi körre vezethető vissza az iszlám iránti érdeklődés. Ezek 44 százaléka a szalafista iszlámot választja, amely „a vallás nulla szintje, kritikai távolságtartás nélkül szigorú szabályok követése” – álltja Jean-Luc Marret kutató, a Les Fabriques du jihad (A dzsihád üzemei) címmel nemrégiben megjelent kötet szerkesztője.

Két mozgalom játssza a legfőbb szerepet a radikális iszlámra való áttérésben: a 25 éve népszerű úgynevezett Tabligh (28 százalék) és a pár éve virágzó szalafista irányzat (23 százalék), de a hívők 30 százaléka nem tartozik semmilyen konkrét mozgalomhoz.

Az egyre népszerűbb szalafista ág a romlott erkölcsöket képviselő nyugati világtól való elszakadás gondolatát hirdeti a modern technológiák, így az internet felhasználásával. A külvárosok imahelyei körül és különböző egyesületekben vannak leginkább jelen a hívei, akik kisebb kiadókat, éttermeket, külföldre olcsó telefonálást kínáló kabinokat tartanak fenn.

„ĺgy kínálnak munkahelyet és helyi összetartozást – állítja Jean-Luc Marret. – A boltokban gyakran pénzmosás is folyik, ahogy a maffia csinálja a pizzázókban”. A Tabligh követői viszont csak alamizsnából élhetnek.

A jelentés felhívja a figyelmet az iszlámot választók alacsony iskolázottsági szintjére: 49 százalékuknak nincs diplomája, a 15 és 19 év közöttieknek csak 20 százaléka folytat középiskolai tanulmányokat, miközben a francia átlag 95 százalék. A 20 és 24 év közötti iszlámra áttértek alig 6 százaléka diák, miközben a velük egyidős francia fiatalok fele felsőfokú intézményekben tanul. Ezzel szemben 50 év felett az arány megfordul: az iszlám követőinek 24 százaléka tanulmányokat folytat, míg az átlag franciáknak ekkor már csak 15,6 százaléka koptatja az iskolapadot.

A szociális bizonytalanság meghatározó körülmény az iszlám iránti fogékonyságban a titkosszolgálatok megfigyelése szerint. A radikális iszlám követői körében ötször akkora a munkanélküliség, mint általában Franciaországban: 50 százalékuk nem dolgozik, egyharmaduk hivatalosan is munkanélküli, egyharmaduk pedig kevés előképzettséget igénylő állással rendelkezik. Feltűnő a szerény körülmények közt élő kereskedők száma, akik a jelentés szerint opportunista okokból választják a vallást, ugyanis fogyasztóerőként is jelentőssé vált a muzulmán közösség Franciaországban.

A francia hadsereget is vizsgálták a jelentés készítői: 3,5 százaléka az állománynak, köztük felső tisztek is érintettek. Az 1610 személy két százaléka pedig tanár.

A börtönben áttértek 17 százaléka szabadulása után a radikális iszlám szervezetekhez vagy azokat logisztikailag segítő csoportokhoz csatlakozik.