Tényleg szépen csillog?

Évek óta suttogták, hogy a következő ENSZ-főtitkár kelet-közép-európai lesz, hiszen ennek a térségnek már kijárna egy vezető poszt a szövetségben. Ennek tudatában vágtak neki a kelet-európai jelöltek a New York-i meghallgatásoknak. A térségből vagy nyolcan. Ami azt is jelezte a döntéshozóknak, hogy itt minden van, csak egyezség nincs. Külön jelölttel nyomultak a szlovének, a szerbek, a szlovákok, a bolgárok a végén két nőt is csatasorba állítottak. Ugyanis nő nem volt még ENSZ-főtitkár. De nemcsak a térség országai nem tudtak megegyezni, még a visegrádi négyeken belül sem volt közös jelölt, a magyarok például a bolgár hölgyek mellett lobbiztak.

Így lett az ENSZ új főtitkára egy portugál férfi. Ő volt az egyetlen, aki nem kapott ellenszavazatot a Biztonsági Tanácsban.

Lajčák hatot is kapott, abból kettő piros lap volt, vagyis a BT öt állandó tagjából kettő ellene szavazott, ami vétót jelent. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia; Franciaország pedig tartózkodott. Csak az oroszoknak és Kínának felelt meg a szlovák külügyminiszter, ami azért jelez valamit. Elvileg Szlovákiának az Európai Unió és a NATO tagjaként ezen az oldalon lennének a szövetségesei. Persze, felmerül a kérdés, hogy a nyugati partnerek miért nem a közép-keleti partnereket támogatják, amire a válasz egyértelmű: Robert Fico kétarcú politikája. Nem lehet ide is, oda is dörgölőzni. Vagyis lehet, csak nincs eredménye.

A két nyelv politikája keretében Fico Moszkváig ment, pitizett egyet Putyinnak, aki annak rendje és módja szerint megígérte a szlovák miniszterelnöknek, hogy Lajčákot fogja támogatni. De még azt is, hogy a nem közép-kelet-európai jelölteket megvétózza. Ahogy várni lehetett az oroszoktól, az egyezség egyik felét betartották, a másikat nem. Nem emeltek vétót a portugál jelölt ellen. Így érdemes egyezkedni a nagy medvével: az egyik mancsában méz, a másikkal odacsap. Akár tanulságos is lehetne a k.-európai politikusok számára ez a történet, de sosem az, bármikor képesek beleesni az ilyen csapdákba.

Nem javította Lajčák esélyeit a szlovák miniszterelnök utóbbi időben többször használt xenofób szótára sem. Éppen ideje lenne eldönteni a visegrádi tyúkudvaron belül, hogy hova akarunk tartozni, milyenek a perspektíváink, hogyan látjuk magunkat, de főleg: mik a céljaink. És persze mindezt egyértelműen megfogalmazni, zászlóra tűzni.

És hogy milyen szempontból siker a szlovák második hely? Bolgár szempontból. Szófia jelöltjei minden szempontból megfeleltek az elvárásoknak: kelet-európaiak voltak, nők, mindketten hatalmas nemzetközi tapasztalattal. És mindketten buktak. Csak egy dolgot kell ezek után Pozsonynak elkerülnie: nehogy Bulgária legyen a mérce.