Tényleg kell félni a TikToktól?

Az internet globális elterjedése, majd a Web2-nek nevezett mérföldkő elérkezése alapjaiban rendezte át szokásainkat, beszéd- és öltözködésstílusunkat, gondolkodásunkat, új irányba terelte a média fejlődését, ma már pedig a harmadik mérföldkő felé haladva a pénzvilág és a gazdaság több száz éves formáit is újragyúrja. Így tett a szórakoztatóiparral is.

Az internetes szabadidőtöltés sokáig kimerült az egyszerű minijátékokban, aztán megjelent az úgynevezett közösségi média, és szépen lassan elnyelt egyre több időt ébren töltött óráinkból. A jelenség káros hatásait most nem fi rtatom – tekintve, hogy évtizedes probléma, és messze túlnyúlik egyetlen írás keretein. A nagy techcégek közül több is felismerte, hogy a felhasználók monitorhoz, képernyőhöz szögezése megoldja azokat a marketingkérdéseket, amelyekkel a hagyományos weboldalak küzdenek. A Facebook ezért húzta be előbb a minijátékokat, majd a videókat, a híroldalakat és még sok mást saját felületére. Indiában sok helyen az internet lényegében egyenlő (volt) a Facebookkal, ez pedig hatalmas fegyvertény volt, amit csak másolni lehetett.

A TikTok ezzel szemben sokkal egyszerűbb, szinte nincs szöveges tartalom, rövid, akár pár perces videóit bárki feltöltheti, amit az algoritmus – különösen a feltöltést követő első időszakban – kiemel, így eljuttatva azt egyre több felhasználóhoz. Ennek köszönhetően szinte bárki percek alatt TikTok-sztárrá, felkapott megmondóvá válhat. A felépítés olyannyira bevált, hogy mind a YouTube, mind az Instagram – ami ugye a Facebook tulajdonában van – már egy ideje másolja a „kínai mintát”. Fel is merült a kérdés: olyan techgigászok, mint a Google – ami ma már messze több egyszerű böngészőnél, hiszen már rég az energetikai ipar egy komoly szereplője is, többek között – milyen befolyással lehetnek az amerikai kormányra, és épp nem a kínai– amerikai gazdasági háború hullámait kívánják-e meglovagolni, némi lobbitevékenységgel? Bár ez csak egy a számtalan elmélet közül, mégis komoly megütközést és ellenszenvet váltott ki a közösségi platform ellen indított háború. De ennek az éremnek is van egy másik oldala.

Mert nem zörög a haraszt … ahogy a Kínával szembeni gyanakvás sem teljesen alaptalan. Viszont mielőtt a vádlottak padjára próbáljuk citálni a majd kétmilliárd lakosú országot, keressük meg ennek a bizalmatlanságnak a valós forrását! Mégpedig a tényt, hogy amitől az Egyesült Államok, de az Európai Unió több országa is tart, azt a technológiát pont az Egyesült Államok hírszerzése kezdte el elsőnek kifejleszteni és használni. A Facebookot Európában hasonló okok miatt vették elő pár éve, hogy az európai felhasználók adatai vajon milyen szinten és meddig maradnak a kontinensen. Ne feledjük: mint a nagy kék szörny, a TikTok is globálisan jelen levő alkalmazás/webfelület, az adatok szerverek és szerverparkok garmadáján utaznak. Ha pedig a felhasználók követését vizsgáljuk, azt tudta-e az olvasó, hogy a Google minden egyes telefon, notebook, PC, wifi router IP-címét követi és tárolja, hogy saját szolgáltatásait kiszolgálja? A mobiltelefonok mozgását használják például a közlekedés előrejelzésére, mert ugye amelyik telefonon nem alma jel fi tyeg, abban jó eséllyel a kaliforniai óriáscég operációs rendszere ketyeg.

Szaporíthatnám a szót listába véve, hogy a TikTok miben és milyen szinten ártalmas, de minden esetben találnék egy „nyugati” alkalmazást, közösségi oldalt hasonló veszélyekkel és hibákkal. A valódi probléma nem a közösségi oldalak létezése, hanem az, ahogy használjuk őket, ahogy függünk tőlük, ahogy szögre akasztjuk a kritikus gondolkodást, és mindent elhiszünk, vagy épp alufóliasisakot hajtogatunk, és semmiben sem bízó összeesküvéselmélet-függővé válunk, a valódi értékeket meghazudtolva, mert tudjuk, kik fi zetnek mindenkit. Az igazi gond nem az eszközzel van, hanem azokkal, akik használják őket, mert ha mi magunkat képesek vagyunk kontrollálni, és ezt a képességet át tudjuk adni gyermekeinknek, akkor attól már nem kell félnünk, hogy egy telefonos alkalmazás mire tudja rávenni a tömegeket. Csak okosabbnak kell maradnunk, mint az „okos” telefonunk, ennyi.