Tehetetlenségünk törvényei

Letelepedtek egy kidöntött fűzfa törzsére, elővették szalámis kenyereiket és megkezdődött a folyamat, amelyet legtöbb helyen úgy neveznek, ebéd. A tücskök ciripeltek, a fellegek foszladoztak, a folyó folyt, a két munkanélküli jó barát pedig megállapította, hogy mindez így van jól. Hanem egyszer csak megpittyent Ervin telefonja. Nem foglalkozott vele, harapta tovább a paradicsomot a szalámis kenyérhez. Bandika viszont rászólt: megpittyent a telefonja, kuzin, nézze már meg, hátha valami fontos. Ebédelünk, mondta Ervin, és nem nézte meg. De aztán mégis. Kisimította ujjbegyével a képernyőzárat, majd rákattintott az üzenetre. A múlt szombati, 24 órás határellenőrző akció keretében a rendőrség 64 444 Szlovákiába érkező gépkocsit vett nyilvántartásba. Összesen 15 906 autót és 37 362 személyt ellenőriztek. Szlovákiát a rendőrség szerint összesen 72 315 gépkocsi hagyta el. Ezek közül a rendőrök 15 939-et állítottak meg. 35 759 külföldre tartó személyt ellenőriztek – olvasta fel az üzenetet Ervin.

Bandika szájában megállt a szalámi. Ezt üzenték? Ezt – bólintott Ervin. És ki üzente? – érdeklődött tovább Bandika. Nem tudom, felelte Ervin. Csak úgy jött. Néha csak úgy megpittyen, és ilyenek jönnek. Nem kértem, hogy küldjék, nem tudom, minek nekem ezek az információk, és azt sem tudom, mit csináljak. Bandika lenyelte a szendvics végét és elmesélte, hogy a minap egy hatalmas hazugságba botlott az egyik kedvenc jutubcsatornáján. Képzelje el, hogy azt mondja az az egyébként szimpatikus, hullámos hajú, bársonyos hanglejtésű fiatal hölgy, hogy sokféle lenruhát próbált az utóbbi időszakban, meg ajánlottak is neki különböző fajta lenszövetből készült darabokat, de valahogy semelyikkel nem volt képes megbarátkozni. Irritálták a bőrét, áttetszőek voltak, meg rossz volt az esésük. Úgyhogy ezekből a tapasztalatokból fakadóan ő el is engedte a lenvászon ruhák iránti szimpátiáját. Lemondott a lenről, mint olyanról. Én meg ülök a képernyő előtt, majd belevágom a csákányt mérgemben, mert hiszen hogy lehet valaki ennyire sznob? Hát a len az azért len, mert van egy sajátos esése, egy sajátos tartása, megadja a ruhának a ritmusát, úgymond. Ilyen a lenvászon. Tulajdonságai vannak, ellentétben bizonyos divatos pihe-puha, alkalmazkodó anyagokkal. Persze az illető mindezt a természetesség jegyében csinálja meg mondja, hogy ő mennyire természetes akar lenni, és követőit is erre buzdítja. De a lenruha nem passzol neki, mert túlságosan olyan, amilyen. Tehetetlen vagyok az ügyben, talán az bosszant a legjobban. Érti maga ezt? Ervin bólintott, hogy érti, aztán úgy döntöttek, lehalkítják telefonjaikat, és zajok nélkül folytatják útjukat a nyárban.

A szerző a Vasárnap munkatársa