Technikai koalíció

Négy hónapot töltött vizsgálati fogságban, oké, ez nem 20 év Jáchymovban, de azt is ártatlanul töltötte rács mögött, vétke mindössze annyi volt, hogy a Bratislavské listy című szamizdatot szerkesztette. Čarnogurský most magyarázatot adott furcsa viselkedésére, amely nem csak e sorok írójának tűnt fel. Mint elmondta, véleménye a kommunista rendszerről változatlan, de „az a fontos, hogy a NATO elleni küzdelemben egyetértenek”. Lám, néha milyen kevés is elegendő... A NATO-ról mindenki azt gondolhat, amit akar, nem is foglalkoznánk vele különösebben, ha mindez nem Čarnogurský „uhrinbenedekizációjának” kapuja lenne. Čarnogurský – hangsúlyozzuk még egyszer: elvhű, egykor sikeres és tiszteletreméltó politikusnak tartjuk – pártjától eltávolodott, majd teátrálisan kilépett belőle. Ezzel párhuzamosan alaposan lebőgött a köztársaságielnök-választáson. Ilyen helyzetben tán’ jobban tenné, ha visszavonulna, és megírná az emlékiratait. Erre ő egykori ellenségeivel, és ismeretlen „hazafias és békeaktivistákkal” szövetkezik. És miért? A NATO ellen.Čarnogurský és fegyvertársai fenekedése a NATO ellen 2015-ben legalábbis anakronisztikus. A NATO-ba nem tegnap lépett be Szlovákia, hosszú, kínkeserves, 11 éven át tartó, Mečiar miatt lelassult, majdnem kútba esett folyamat eredménye lett a 2004. április 2-i csatlakozás. Ez idő alatt mindenki elmondhatta a véleményét. Čarnogurský is elmondta, és lényegileg most ahhoz tartja magát. Ám igyekezetéből az nem nyilvánvaló, hogy akkor most tulajdonképpen mit szeretne/szeretnének. Az általa állítólag szeretett ország a jelen geopolitikai helyzetben a NATO-ban van a lehető legjobb helyen. A NATO-ból való kilépés pár kommunista és értelmiségi miatt nem reális, meg hát miért is tennénk ennyire drága marhaságot? A KSS valószínűleg így próbál meg még pár tized százalékot begyűjteni 1–2 százalék körüli támogatottságához. Sajtótájékoztatókat tartani könnyű, de azt eddig még úgy igazából senki nem fogalmazta meg, hogy mi lenne a kilépés után. Valószínű, hogy itt már csak fogatlan oroszlánok sütkérezését láthatjuk a haló őszi nap sugaraiban. Csak még egyszer kamera elé állni, csak még egyszer bekerülni az esti híradóba. Bármi áron. Ezután már csak a teljes eltűnés következhet, mint Vladimír Mečiar esetében; vagy, rosszabb esetben: a falunapok és a valóságshow-k. Őszintén kívánjuk, hogy Čarnogurskýnak összejöjjön a méltóságteljes távozás.