Vélemény

Te kis Kati!

Lampl Zsuzsanna

2018. szeptember 21. 19:27

Olvasom, hogy vannak külföldi sztárok, akik a szabad nemválasztás jegyében a gyermekeikre bízzák, hogy fiú- vagy lányruhákat akarnak-e hordani.

A szabad nemválasztás nagyon röviden azt jelenti, hogy a szülő nem gyakorol semmilyen nemi jellegű befolyást a gyermekre, például nem rózsaszín vagy kék, hanem „semleges” színű rugdalódzót vásárol neki, s akár kisfia van, akár kislánya, ad neki babát is meg autót is, rábízva, hogy a gyermek maga válassza ki, mivel akar játszani. Mert egyesek szerint, aki a kislánynak csak babát ad, az eleve női szerepre, aki pedig a fiúnak csak autót ad, eleve férfi szerepre „kárhoztatja”. Így például Angelina Jolie egyik gyermeke nem a biológiai nemének megfelelő ruhákat hord. Van-nak, akik ebben a nyitottság újabb bámulatra méltó és követendő példáját látják, mások sztárallűrnek, a feltűnési viszketegség újabb jelének nevezik, mondván, van, aki kis majmot nevel a gyermekéből. Én ezt nem kommentálom. Ellenben eszembe jut néhány példa, ami összefügg ezzel.

Bonaparte Napóleon fia, a szomorú sorsú Sasfiók, akit apja legyőzése után az osztrák császári udvarban tartottak aranykalitka-fogságban, göndör, szőke kisfiú volt, mindenki körülrajongta, hogy milyen aranyos. Ő pedig úgy ötéves korában arra kéri anyját, Mária Lujzát – a nemtörődöm, rossz anyát –, járjon közbe azért, hogy vágják le a haját, mert végre kisfiús frizurát szeretne. Családunk egyik tagja is mesélte, hogy kisfiúkorában gyönyörű, hullámos haja volt. Hároméves lehetett, amikor a lánytestvére masnit kötött öcsikéje hajába. Te kis Kati, mondta neki, mire a fiú dühösen kitépte a hajából a szalagot, és sírva kiabálta, hogy nem Kati! Nem is kapott többet szalagot.

Gyermekkoromban az egyik szomszéd lány folyton nadrágot hordott, csak fiúkkal játszott, s amint lehetett, motorbiciklit vetetett magának. Mindig azt bütykölte, csupa olaj volt. Gépészetet tanult, és Csehszlovákiában az elsők között volt, akik nőből férfivá operáltatták magukat. Ismertem fiút, aki imádta a húga babáit öltöztetni. Még ruhákat is tervezett nekik, amit a húga megvarrt. Ma boldog, többgyerekes családapa, ruhákkal kapcsolatos sikeres vállalkozása van. Egy másfél éves kisfiú, nagyon szeretett anyukájának segédkezni a főzésnél, ami abból állt, hogy ő is megkevergette az ételt vagy elővette a hozzávalókat a sütéshez. Ezért egyszer kis edénykészletet kapott ajándékba. Nagyon örült neki, fél évig naponta játszott vele, aztán félredobta, már csak az autók érdeklik.

A játszótéren látok fodros ruhás kislányokat, akik szeretnek autózni. Aztán megunják, és előkerül a baba.

A tanulság? A nem sosem vész el. Csak esetenként átalakul.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk