Tarlós, városállam az államban

„Ha az ellenzéki szimpatizánsok által ajnározott Soros György 88 évesen dédelgethet kéretlen nemzetközi terveket, akkor 70 évesen miért ne lehetnének valakinek progresszív tervei a saját városával?” (Tarlós István, Budapest főpolgármestere) 

Az ellenzéki aggodalmak Budapest első emberének kiválasztásáról nem bizonyultak valósnak – vagy mert nem voltak megalapozottak, vagy, mert a kormányzat Tarlóst meggyőzve végül letett az ilyen szándékokról. 

Utóbbi verzió mellett szól az, hogy a 2010 óta regnáló főpolgármester felvázolta, milyen feltételekkel egyezett bele az újabb indulásba, s azok között szerepel a közvetlen választás megtartása. (Tegyük azért hozzá: a közvetett, nem polgárok, hanem a közgyűlés általi polgármester-választás éppen olyan demokratikus metódus, mint a közvetlen: először Demszky Gábor is úgy került Budapest élére, miután a rendszerváltáskor még nem közvetlenül választottak a magyarok.) 

„Budapest a Kárpát-medence természetes központja is, ezért büszkeségre okot adó erőközpontot akarunk itt felépíteni. Ehhez kell egy erős, magabiztos és közkedvelt főpolgármester, ezért kértem fel Tarlós Istvánt az újraindulásra.” (Orbán Viktor miniszterelnök) 

Furcsa ember, s még különösebb politikai egzisztencia Budapest jobboldali főpolgármestere. Tarlós István azon ritka magyar politikusok közül való, aki erős autonómiával, saját véleménnyel rendelkezik minden körülmények között. Úgy szövetségese Orbán Viktornak, hogy alkalomadtán kritikusa is a kormánynak vagy Fidesz-politikusoknak, ha Budapest általa vélt érdekei azt kívánják.

Mondhatni, Tarlósvárosállam az államban, a NER társutasa, de nem alávetett szereplője sok tekintetben. 

Tarlósnak stílusa van, amely stílust sokan irritálónak tartják, mások viszont lazának és humorosnak a hózentrógeres mérnök-polgármestert. Tarlós kegyetlen csípősséggel viselt nyilatkozatháborút az ereje teljében lévő Lázár János ellen is, ha kellett, s élvezettel fürdik a liberálisokkal való vitatkozásban, szinte bármikor. 

Tarlós népszerűsége bizonnyal van olyan magas, hogy Orbán Viktornak megérje elviselni politikai oldalán ezt a különcöt. A főpolgármester lojális a kormányfőhöz, de nem tartozik holdudvartartásába, önálló politikai arcéllel bír. Tarlós feltételeket szabott, hogy nekivágjon a versenynek harmadik hatalmi ciklusáért: ilyen a Közmunkák Tanácsa mintájára létrehozandó Budapesti Fejlesztési Tanács, a közvetlen főpolgármesterválasztás, a közszolgáltató cégek maradása fővárosi hatáskörben, a 3-as metró felújításának garantált befejezése. Ráadásul a bizalom és a barátság alapjának az írásos megállapodást tekintette, vagyis óvatos duhajnak mutatkozott. Meg is tehette: 70 évesen, nyolc év főpolgármesterség után a Fidesz aligha akart kockáztatni Budapesten más személyekkel és más megoldásokkal, hiába az ellenzék teljes bénultsága és szétszórtsága, mert ellenzéki szavazókból a magyar fővárosban akad arányaiban a legtöbb. 

„Lesz még egy beszélgetésünk miniszterelnök úrral 2019-ről, de 70 évesen én újabb 5 éves ciklust valószínűleg nem vállalok.” (TarlósIstván augusztus elején a Népszavának) 

Akkor hát ennyit a politikáról, amely a kompromisszumok, a tárgyalások, a lebegtetések művészete is. Tarlós István esete egy olyan politkusé, akinek úgy van egyénisége, hogy közben hatékony bürokrata is. A hatalom neki nem kellett mindenáron, így pedig elnyerheti azt ismét, ha nem talál a Fidesz ellenzéke hirtelen egy csodafegyverre. Jellemző körülmény azonban, hogy a főpolgármesteri posztért indulását bejelentő Puzsér Róbert médiaarc eleve Tarlóst tartja esélyesnek, s nem is őt hívná ki, hanem az autómentes Budapest eszméjével kampányolna, hátha. Hát egyelőre nem sok itt a ha.