Tarisznya

Tényleg semmi bajom a magyar köztévével és közrádióval: ápolnak, és főleg eltakarnak, mert ugye ez is egy műfaj, mint mondjuk a haditudósítás vagy az erotikus horrorvígjáték. Akinek meg közmédiája van, hát használja (sőt, vegyen egyet a barátjának is), de ez a Jakupcsek-ügy különös kifinomultságra vall. Mit ügy, hát médiatörténelmi mozzanat, hogy egy gondosan kipucolt, baktériummentesre suvickolt köztévé állományából karácsony előtt néhány nappal felmondanak 130 embernek, köztük egy olyan műsorvezetőnek, aki már akkor is köztévézett, amikor Déri János elmagyarázta a Kalipszó rádióban, hogy a fia miért nem szereti a babfőzeléket. Akkoriban még annak örültünk, ha nem „havazott” a tévé, meg ha a lapos, fekete koaxiális antennakábelt nem az ünnepek alatt törte meg az ablak sarka, melyen keresztül ki volt vala (adott esetben lett légyen) vezetve a tetőre, az antennához.

Nekem ez a Jakupcsek Gabriella már akkor is gyanús volt, mert délelőtti műsort vezetett másodmagával, és állandóan valami számolós, okossági játékot játszott a betelefonálókkal. Bár a Nemzeti Együttműködés Rendszere akkor még csak a Fiatal Demokraták Szövetsége nevű liberális pártocska meg sem fogant zigótakoncepciója volt, amelyről senki, de senki nem hitte volna el az említett szövetségben, hogy egyszer majd neki is ebben teljesedik be a princípiuma. A figyelmesebbek már akkor láthatták, hogy baj lesz ezzel a Jakupcsekkel, és előbb-utóbb fenn fog akadni a rostán. Igaz, hogy azóta már kereskedelmi tévézett, rádiózott, majd 2011-ben visszajött a köztévéhez, de ez mégis csak sok. Műsorokat vezet, gesztikulál, rajongótábora van, egyesek szerint ért is valamit ahhoz, amit csinál, meg hát ugye, a jó életbe, nézik neki a produkcióit a kedvesnézők. 
 Magyarország szeretlek! Csiszár Jenővel és Szente Vajkkal. A Ridikül forgatásán pedig a napokban felhívták, ballagjon már fel az emeletre egy nyomtatványért, év végi adminisztráció, egy pillanat az egész, hát ő felballagott és átvette a papírt, hogy idén tovább tart a téli szünet, mivel januárban már be se kell mennie dolgozni. Indok nincs. Nem szerette eléggé Magyarországot, vagy mi van? Az ellenmédiától tegnap fel is hívták Csiszárt, szóljon már hozzá a lapátra tételhez, mire valaki beleszólt a telefonba, hogy a Csiszár most épp nem ér rá, mert a sícipőjét veszi le. 

Az a gyanús, ami nem gyanús, megmondta már Virág elvtárs is. A Ridikül ideje lejárt, biztosan jön majd helyette valami magyarabb, mondjuk a Tarisznya. Népiesebben Szütyő. Vagy Átalvető. Pedig még olyan kiemelt nemzeti jelentőségű témák is megvitatásra kerültek benne, mint a szórványban élő magyarok helyzete (amelyhez önszántából biztosan nem nyúlna egyetlen női beszélgetős magazin szerkesztője sem, legfeljebb princípiumbeteljesítési indíttatással). Mindegy, üsse part, hagyjuk meg a Ridikült meg az efféléket a hanyatló Nyugatnak, rakja bele az ópiumát. 

Szóval elmondhatják magukról az illetékesek, hogy Pelikán elvtárshoz hasonlóan ők is a torkánál ragadták meg a problémát. „Angol Park? Hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a markába? Egy frászt! Vidámpark! Ez kell a dolgozóknak!” – veregette meg Virág elvtárs Pelikán vállát, miután az kitalálta, hogy az Angol Parkot nevezzék át Vidámparkra. De ne idézzük annyit az 50-es éveket. Megteszi helyettünk a magyar közmédia.