Tárgyalás előtt

 

Egyrészt, a volt miniszterelnök aktivizálódása lelkesedéssel tölti el azokat a szavazókat, akik kifejezetten és személyesen rá vártak. Másrészt, Bajnai fő célkitűzéseként hirdette meg az összefogást, ami sok ellenzéki választó elvárása. A volt miniszterelnök ezt a várakozást igyekezett kihasználni, mikor megpróbálta szelíden és mosolygósan lerohanni potenciális partnereit, rábírva őket a mielőbbi csatlakozásra az Együtt 2014 kötelékéhez. Az Együtt 2014-nek alkalmat kínált az LMP novemberi kongresszusa, hogy azonnal csatlakozási meghívót küldjön neki. Az LMP-t már régóta feszítő szövetségpolitikai ellentét ennek az invitálásnak a nyomán tört felszínre. Végül az a döntés született, hogy az LMP, bár tárgyalni hajlandó Bajnaiékkal, önálló pólus létrehozására tesz kísérletet. A próbálkozás esélyét aláássa a tény, hogy az LMP már több mint két éve ezen dolgozik, sikertelenül, valamint hogy korábbi lehetséges szövetségesei ma már Bajnai mellett állnak. Az LMP-szavazók mindennek nyomán most azzal szembesülnek, hogy döntetniük kell: különutas politika vagy szövetségkötés. Ezt a döntéskényszert az Együtt 2014 megjelenése előtt senki sem volt képes előállítani. Az ellenzéki erőviszonyok átalakulásának azért lehet bármi jelentősége, mert a szocialisták egynegyedével növelték támogatottságukat 2010 óta. A demokratikus ellenzék bázisa így ma már eléri a felére zsugorodott Fideszét, és az ellenzéki tábor nagy, talán legnagyobb tömegét az MSZP adhatja. A többi választási matematika. A választási rendszer az egységet jutalmazza, a széttagoltságot bünteti. Ha az MSZP nem tud egymaga váltópárttá erősödni, és Bajnai Gordon markáns, de nem elsöprő erejű szereplőként tér vissza, akkor a feleknek meg kell egyezniük. Az MSZP nem akart csatlakozni az Együtt 2014-hez, kivárta, míg kiderül: más jelentős szereplő se. Aztán a szocialisták hívták tárgyalni többek között az Együtt 2014-et. Erre utóbbi nem mondhatott nemet, bár igyekszik találni olyan témát, amelyről elmondhatja, hogy ő vitte az asztalhoz. A lényeg azonban az, hogy kölcsönösnek látszik a felismerés: tárgyalni kell. Egy ilyen tárgyalást pedig nehéz lesz majd megegyezés nélkül befejezni. Ettől még számos taktikai fordulatra sor kerül, a főszereplők megpróbálnak majd a másik fölé kerekedni. Végső soron azonban formálódni látszik a Fideszt kihívó választási koalíció, ami önmagában megkérdőjelezi a Fidesz centrális erőtérét, és az erre alapozott hosszú távú berendezkedési törekvését.A szerző magyarországi politológus