TALLÓZÓ

Ahhoz, hogy az aradi Szabadság-szobor mai színhelye ne csak a román–magyar, hanem a magyar–magyar megbékélés parkjává is váljon, legalább akkora erőfeszítésre van szükség, mint a korábbi magyar–román ellentétek mérsékléséhez – írta a kolozsvári lap. Lassan kijelenthető, hogy hagyománnyá válik az, ami néhány éve elképzelhetetlennek tűnt. Az ünneplést nem zavarta meg külső tényező, nem volt provokáció, „a szimbolikus magyar–román küzdelem ezen a fronton lezárulni látszik”. A szobor áll, a magyarság ünnepelhet. De a szimbolikus magyar–román küzdelem ugyancsak szimbolikus magyar–magyar iszapbirkózásnak adta át a helyét, amely egyrészt a romániai magyarság parlamenti képviseletét ellátó RMDSZ és ellenzéke, másrészt pedig a romániai magyarság egésze és a jelenlegi magyar kormány között zajlik. A magyar kormány és a határon túliak közötti konfliktust jól érzékelteti, hogy „a budapesti vezetés csupán a kabinet egyik legsúlytalanabb tagját merte Aradra küldeni, akit már bejáratott a Partiumban: Kovács Kálmán csak idén legalább háromszor látogatott Nagyváradra, és senki sem fütyülte ki”. A Románián belüli magyar–magyar, valamint a jelenlegi magyar kormány és az erdélyi magyarság közötti „szembenállás” helyzetéről és lehetséges alakulásáról szólva a Krónika végül így összegezett: „Jelenleg úgy tűnik, az, hogy az aradi Tűzoltó-tér a magyar–magyar megbékélés parkjává is váljon, legalább akkora erőfeszítést igényel, mint a korábbi magyar–román ellentétek mérséklése. Remélhetőleg van szándék és tehetség a felekben arra, hogy a tér két ellentétes oldaláról elkezdjenek egymás felé közeledni”.