Szükség van-e az NB1-re?

Első olvasásra persze nehéz eldönteni, hogy aki a magyar bajnokság színvonalát például a német Bundesligáéhoz hasonlítja, az1, a szilveszteri kabaréba szeretne felvételt nyerni;2, hipnózis hatása alatt nyilatkozott;3, ópiátszármazékokon, pszilocin-tartalmú gombán esetleg más tudatmódosító szeren él (akármi is az, ütős cuccnak kell lennie, ami teljesen falhoz vágja a realitásérzéket). Mivel azonban Tokody Tiborról semmi ilyesmit nem feltételezünk, azt javaslom, a továbbiakban vessük alá verifikációs eljárásnak a győri futballista nyilatkozatát, s vizsgáljuk meg, a magyar labdarúgó-bajnokság színvonaláról tett kijelentése összhangban van-e az ún. valósággal. Lássuk mindjárt a gazdasági mutatókat. Míg a Bundesliga 18 klubjából 14 profitot termelt, addig Magyarországon az élvonalbeli klubok összvesztesége meghaladta a 4 milliárd forintot (az Újpest mínusz 1,6 milliárd, a Videoton mínusz 880 millió forinttal zárt). Szabados Gábor sportközgazdász szerint ma Magyarországon „nincs fizetőképes kereslet a foci iránt” (várjunk csak: ezek szerint futball van, csak kereslet nincs iránta?), a megoldást pedig az jelentené, ha „javítanánk a foci imázsán”. (Ó, jaj! Ha javasolhatom: elsőként ne a magyar foci imázsán, hanem a magyar focin javítsunk.) „A magyar futball a csőd felé megy” – jelentette ki egy másik sportközgazdász, Muszbek Mihály a DigiSport Reggeli Start című műsorában. A csőd felé megy? Ez némiképp meglepő. Úgy tűnt, már évek óta ott van. Muszbek számításai szerint a valós deficit nem 4, hanem 6 milliárd forint, játékoseladásból nincs bevétel, a klubok pedig hitelekből, kölcsönökből vagy „egyéb csatornájú” pénzekből fedezik kiadásaik egy részét. „Nagy buli lehet e mögött, nem az én semmi életem a tét – nyilatkozta februárban a bundaügy egyik gyanúsítottja, Aczél Zoltán a Népszavának. – Valahogy most nincs egyetlen oknyomozó riporter, aki utána menne, és kiszámolná, mennyibe került egy NB1-es csapat éves működési költsége, és mennyi volt a látható bevétele.” S valóban: miért éri meg egy dörzsölt üzletembernek NB1-es klubot üzemeltetni, ha nem létezik olyan gazdasági modell, amely alapján egy közép-európai futballklub nyereséges lenne? Milyen forrásból származnak a bevételek? A reklámfelület értékesítéséből? A tévéjogdíjakból? A mezeladásokból? A belépőjegyekből?  Az MLSZ stratégiai tervezete 2014-re hatezres átlagnézőszámot irányzott elő, ehhez képest az idei szezonban átlagban 2700-an látogatták az NB1-es meccseket. Ez 25 %-os csökkenést jelent a tavalyi évhez képest. A nézők negyede eltűnt. Érdemes összevetni az NB1-es mérkőzések gyér látogatottságát a német másodosztály 17 ezer fölötti átlagnézőszámával… Volt olyan magyar bajnoki, amelyre mindössze ötvenhatan (!) váltottak jegyet. Egy hírportál – ráérezve az NB1-es meccsek abszurd légkörére – úgy tudósított az Eger–Győr bajnoki mérkőzésről, hogy nem a játékosokkal foglalkozott, hanem a közönséggel: a cikk írója egyenként, név szerint bemutatta a nézőket. Mind a százhetvenötöt. „Gondolkozzunk el azon, vajon szükség van-e még Magyarországon profi futballra… Erkölcsi példaképeket nem állít a felnövő generációk elé, gazdasági szempontból ráadásul abszolút megmagyarázhatatlan és indokolhatatlan a fenntartása” – nyilatkozta Szöllősi György, a Puskás Akadémia igazgatója. Igaza volt. A helyzet siralmas. Optimista végszó nincs. Legföljebb annyi, hogy ne csüggedjünk, barátaim, mert innen már csak fölfelé vezet az út! Gazdag József