Szomorú ügy keserű utózöngével

A szlovák kormány nem sértett uniós jogot, amikor nem engedte területére lépni Sólyom Lászlót – döntött az Európai Unió Bírósága. Vagyis jogszerűen járt el. Pont. A testület nem azt állította, hogy Szlovákia jól csinálta, amikor a magyar államfőt megállította a határon, csupán azt, hogy ehhez joga volt. Ez lényeges különbség. Ha a kislányom meghívja hozzánk a barátnőjét, én viszont az ajtóból hazaküldöm őt, szintén jogosan járok el. Nincs az a bíróság, amely engem emiatt valamilyen hazai vagy uniós jog megsértésére hivatkozva elítélne.

A kérdés csak az, normálisan járok-e el, ha elzavarom. Normálisan járt-e el a szlovák kormány, amikor Sólyom Lászlónak megálljt parancsolt? Nem. Azon lehet morfondírozni, hogy illő volt-e az államfőnek elfogadnia a meghívást úgy, hogy közben a szervezők nem hívták meg a szlovák elnököt vagy legalábbis egy kormánytagot. 1. Eljött volna? 2. Magyarfaló nacionalista politikust kellett volna párba hívniuk Sólyomhoz, Szent István-szobrot avatni? Azon is lehet filozofálni, hogy a magyar szervek kellő időben és megfelelő módon tájékoztatták-e a szlovák külügyet Sólyom érkezéséről, ám nyilvánvaló, hogy magára valamit is adó kormány ilyen ügyben nem jár el úgy, ahogy azt Ficóék tették. Függetlenül attól, hogy jogukban állt-e vagy sem. Az pedig különösen gusztustalan, hogy volt karrierkommunistaként döntésüket az 1968-as megszállás évfordulójával kapcsolatos érzékenységükkel magyarázták, mert a látogatásnak ehhez semmi köze sem volt – de ezt anno már többször taglaltuk.

Még egy megjegyzés kívánkozik a történethez. A magyar kormányzat bírósági kérelmével feleslegesen ment diplomáciai pofonért az EU-hoz. Abból, hogy az Európai Bizottság hezitálás nélkül elutasította a Szlovákia megbüntetését kérő magyar előterjesztést, sejteni lehet, hogy jogi szempontból egy viszonylag világos esetről van szó. Ezt pedig a magyar kormányzat jogászainak is tudniuk kellett volna. Mint ahogy azt is, hogy jogszerű eljárás és normális eljárás között olykor óriási különbség van. Kár. Még szerencse, hogy az utóbbi hónapokban nagy a barátság a szlovák és a magyar kormányfő között, így a szlovák fél sem volt érdekelt abban, hogy kioktató stílusban üljön győzelmi lakomát.