Szocialista egészségügy

Pedig ősszel még arról volt szó, hogy az orvosokkal egyeztetve megoldja ezt a kérdést. Mivel lenne rá igény. Sok beteg is szívesen adott néhány eurót – amíg működött a rendszer, vagyis 2015 júniusáig legfeljebb 10 eurót kérhettek –, hogy ne kelljen sorakoznia, és orvosa többé-kevésbé pontos időpontra rendelje be. Biztosan voltak visszaélések, és a nem fizetőket dühíthette, ha azt látták, hogy a később érkező beteg korábban jut be az orvoshoz, mint ő.

Ezeket a problémákat kezelni lehetett volna, például úgy, hogy külön rendelési időt szabnak az előjegyzett időpont nélkül érkező betegeknek. Azt is meg lehetett volna határozni, milyen legyen az arány a két rendszer között, mint ahogyan törvényben szabályozhatták volna – a korábbi gyakorlathoz hasonlóan – azt is, mekkora lehet az előjegyzési díj maximális összege.

Drucker kezdeti igyekezetét azonban feltételezhetően letörte a Smer, a pártnak ugyanis Rudolf Zajac vizit-, ágy- és receptdíja óta fixa ideája, hogy az egészségügy nálunk ingyenes. Pontosabban: ők ingyenesnek mondják.

Nem hajlandók tudomásul venni azt, amit rajtuk kívül mindeniki lát: az egészségügy nem ingyenes, és nem fedezi az általános egészségbiztosítás sem. Fizetünk a gyógyszerért, fizetünk az úgynevezett pluszszolgáltatásokért, sokan még a „recepciós szolgáltatásért” is hajlandók fizetni.

Az egyik legnagyobb rendelőintézeti láncban például egy éves „családi csomag”, amely gyakorlatilag a gyógykezelés szempontjából semmivel sem ad többet, mint ami „ingyen” is járna – 1100 euróba kerül –, de van benne például recepciós szolgáltatás, callcenter, sőt hétvégi callcenter is. És természetesen sokan fizetünk az orvosnak is, van, aki hálapénzt, kisebb figyelmességet ad utólag, van, aki inkább előre fizet.

Természetesen nem minden orvos korrupt, és az sem evidens, hogy aki fizet, az jobb ellátást kap, hiszen a legtöbb orvos becsületes, és igyekszik minden beteget egyformán kezelni. Mégis sokan fizetnek. Talán még a szocializmus maradványa, de amint a náthánál kicsit komolyabb problémával fordulunk orvoshoz, rögtön úgy érezzük, hogy jobb ellátásra, jobb kezelésre, több figyelemre számíthatunk, ha becsúsztattunk egy megfelelő vastagságú borítékot az orvos zsebébe.

Sokszor elég a tudat, hogy valamit már fizettünk. Ezt érezte ki Rudolf Zajac volt egészségügyi miniszter, amikor bevezette a 20 koronás díjakat. Az a tudat, hogy „már fizettem a szolgáltatásért” – még ha csak minimális összeget is – azzal az érzéssel jár, hogy jobb szolgáltatást kapok. És ennek a fizetésnek még az a pozitív hatása is van, a vizitdíjnak köszönhetően kicsit nőtt az orvosok bevétele, és csökkent a felesleges orvoslátogatások száma, amiben még mindig az unió „élvonalába” tartozunk.

Zajac 20 koronásait Fico azonnal megszüntette, amint 2006-ban hatalomra került, és sajnos Drucker legutóbbi intézkedéseiből sem az látszik, hogy 1989 után 28 évvel képesek leszünk megszabadulni a szocializmustól az egészségügyben is.