Szó sincs szerelemről

Adott egy bölcsészkart végzett, tehetséges fiatalember, aki éveken át a magyar közrádióban dolgozott szerkesztőként. Ügyes volt és lelkes, sőt íróként is bontogatta már a szárnyait, amikor a nagy nemzeti mediális hatalomátvétel során lezajlott tömeges elbocsátások első hullámában ő is utcára került. Két gyerekkel és egy lakáshitellel. Hónapokig keresett munkát, de nem tudott elhelyezkedni. Egyik este csörgött a telefon. Egyetemi csoporttársa, egy zugkiadó tulajdonosa kereste azzal, hogy hallotta, mi történt, és segíteni szeretne. Egy könnyen olvasható románcot rendelne, amelyben azért van krimiszál is. Persze álnéven jelenne meg, a honoráriumot pedig készpénzben kapja majd. Hősünk akkorra már felélte anyagi tartalékait, és mivel utcát söpörni mégsem akart, igent mondott a fura felkérésre. Bízott benne, hogy senki sem tudja meg, mire adta a fejét.

Három hét múlva kellett szállítania a könyvet, volt eleje, közepe, vége, és a végén szem nem maradt szárazon – szóval beindult az üzlet. Egymást követték a rövid, alig százoldalas románcok, amelyeknél az volt a fő szempont, hogy a szerelmesek sok zűrzavar és bánat után – az előbbi főként a férfiakat jellemezte, míg a bánat a nők privilégiuma volt – egymáséi legyenek. A kiadó cserélgette a giccses borítókon a szép hangzású angol neveket, a szerény összegek pedig futárpostával érkeztek, egyszerű borítékban. Az életben maradáshoz pont elég volt, amit egy-egy könyvért kapott, és mégiscsak szellemi munkát végzett. Ismerőseinek azt mondta, fordít egy cégnek valaki más helyett, akitől némi alamizsnát kap ezért. Inspirációs forrásnak ott voltak a szappanoperák és a ponyvairodalom, ezekből leste el az alaphelyzeteket és a karaktereket.

Egy idő után észrevette, hogy kezd elbutulni. Szókincse sorvadt, gondolkodása zavaros lett, és teljesen leszokott a „normális” kultúráról. Ráadásul saját írói ambícióit is el kellett fojtania. Amikor már az alvászavar is fellépett nála, elhatározta, hogy kiszáll. És mivel az „ennél bármi jobb” elv mentén keresett munkát, hamarosan el is helyezkedett egy csomagküldő szolgálatnál. Az életben maradáshoz pont elég, amit keres, szabad idejében pedig megírta „első” regényét, amelyben szó sincs szerelemről.