Szlovákia, az absztrakció

A gazdasági hírekben elsősorban a bruttó hazai termékkel, azaz a GDP-mutatóval szokás dobálózni: ez jól számszerűsíthető mutatója a gazdasági teljesítménynek, tehát az ország által megtermelt jövedelemnek. A GDP-mutató népszerűségét tovább növeli, hogy összehasonlíthatóvá tesz távoli országokat, például Dánia és Nepál gazdaságát. Az ilyen összehasonlításoknál a GDP-számok javarészt nem is hagynak minket cserben; így Dánia annyival látszik gazdagabbnak Nepálnál, amennyire ezt mi magunk is megtapasztalhatjuk egy turistaút során. 

A közép-európai térségen belül viszont megbicsaklik az a magabiztos lendületünk, hogy gazdasági mutatószámok alapján állítsunk fel sorrendet az itteni országok között. Valóban lehagyta Románia Magyarországot, ahogy azt minap a WEF egyébként alapos és hiteles versenyképességi adatai alapján leegyszerűsítve hírül adták? Valóban kétszer olyan gazdagok a szlovákok, mint a magyarok? Ha elmegyünk Pozsonyból Bukarestig, akkor a helyzetet egyáltalán nem látjuk ilyen egyértelműnek, tisztának. 

Leginkább azért nem, mert a közép-európai országok a belső, területi fejlettségi különbségek miatt nem értelmezhetőek egyetlen gazdasági mutatószámmal, már rendkívül nehezen írhatóak le egyetlen adattal. Úgy is mondhatnánk, hogy makroökonómiai értelemben ezek az országok lassan megszűnnek létezni. Mit tudunk meg például a szlovák átlagbérre vonatkozó adatokból? Nem sokat, mivel pont ezen a kereseti szinten kevesen állnak. 

Van egy gazdag Pozsony, ami az agglomerációjával együtt egymillió fős ökoszisztéma; és van a vidék. Átlagolhatjuk Pozsonynak és a vidéknek a jövedelmi adatait, de abból olyan számokat kapunk, ami éppen senkire nem igaz. 

Az átlagbérre vonatkozó számokból nem tudjuk meg, hogy mennyit keres Szlovákia egy hétköznapi polgára, mert ez a szlovákiai átlagember egyre kevésbé létezik; Pozsony és a vidék világa egyre kevésbé átlagolható. Vidéken kevesebbet keresnek, de minden olcsóbb is; Pozsonyban a keresetek jobbak, de az árak is egyre magasabbak. 

Az országos szintű, úgynevezett makroadatok esetében nyilván mindig kell az adatok szórásával számolnunk. Például sok német keres többet a német átlagbérnél, sokan pedig kevesebbet visznek haza annál. Mégis, az ilyen országos adatok nem elvont számok akkor, ha a társadalom nincs kettészakadva, ha nagyjából középen vannak a legtöbben – ahogy ez Németországban van. Közép-Európa számos országában azonban egy erős térségi kettészakadás bontakozott ki, amit az uniós források sem tudtak tompítani; és ez a jelenség Szlovákiában a legerősebb: a főváros utcahosszal jár a vidék előtt. Pozsony az EU egyik leggazdagabb régiójának számít, miközben már Közép-Szlovákia is az uniós sereghajtók között van. 

Az adatok mögé nézve tehát az látható, hogy ezek a számok nem sokat árulnak el a társadalomról; olyan nagyok (és növekvőek) a területi különbségek, hogy egy országos adat nem más, mint puszta absztrakció. A GDP-adatok hasznosak lehetnek, ha az országon belül nincsenek nagy különbségek; de a közép-európai országokban a fővárosok és vidékek közti olló annyira kinyílt, hogy az országos adatok elveszítették a relevanciájukat.