Szíriában már a vízért harcolnak

„Már nem takarítom a házat, nem mosogatok, nem mosok. Nem is zuhanyozunk” – ecsetelte a helyzetet egy damaszkuszi lakos, az 50 éves Mona Makszúd. A fővárosiak azt figyelik, mikor jön a vízszállító teherautó, amely minden háztartásnak 20 liter vizet oszt ki, de a járművet csak hébe-hóba látni. Egy 60 éves nő két vödör vizet cipel a hatodik emeletre egy lift nélküli házban. Mint sokan mások, ő is a parkokban és mecsetekben működő vízelosztó központokból szerzi a vizet. Vannak, akik egyszerűen próbálnak alkalmazkodni: eldobható étkészletet használnak, palackozott vízzel öblítik le a vécét. Damaszkuszt 70 százalékban a Barada folyó látja el vízzel, csakhogy egy olyan völgyön halad keresztül, amelyet a felkelők tartanak ellenőrzésük alatt. A szíriai rezsim azt állítja, azért zárta el a vizet, mert a felkelők december 22-én benzint öntöttek a folyóba. Ezzel szemben az ellenzék arról számolt be, hogy a hadsereg és az oroszok légicsapásai kilyukasztották egy szivattyútelep üzemanyagtartályait, beszennyezve a folyót. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"261315","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A kormány két hete bombázza a Damaszkusztól 15 kilométerre elterülő, 100 ezer embernek otthont adó Barada-völgyet, a tűzszünet ellenére. Korábban is volt rá példa, hogy Aleppónál a szivattyútelepekre mért csapásokat a szíriai hadsereg.  Az ivóvízhiány kezelése komoly próbatétel a kormánynak, a fővárosban ugyanis mindvégig igyekezett fenntartani a béke érzetét, ami miatt százezrek özönlöttek Damaszkuszba. Az utóbbi években a 2 millióról 4 millióra duzzadt a lakosság. Az ott élők napi 600 ezer köbméternyi minimális vízszükségletének azonban mindössze harmadát tudják kielégíteni a Damaszkusz körül fúrt kutak. Az ENSZ 2011 óta 200 kutat állított helyre a főváros körül. A damaszkuszi vízhiány fő oka, hogy a rezsim úgynevezett megbékélési egyezményt akart tető alá hozni a Barada-völgyi településekkel, s ennek részeként távozhattak volna a fegyveres felkelők is. Az ellenzék és az ENSZ szerint azonban ez nem más, mint kényszerkitelepítés, amelyre már számos példa volt Szíriában. Az elutasítás heves bombázásokhoz vezetett, a felkelők pedig válaszul elzártak egy Damaszkuszba vezető földgázvezetéket, így próbálva nyomást gyakorolni a kormányra, hogy állítsa le támadásait.