Szigorúbb uniós klímacélok

Ebbe a környezetbe érkezett meg az EU legújabb terve a szén-dioxid-kibocsátás ambiciózus csökkentésére. Míg az eddigi tervek a szén-dioxid-kibocsátás 40 százalékos csökkentésével számoltak 2030-ig, a Fit for 55 néven bemutatott új terv már a kibocsátás 55 százalékos csökkentésével számol. Ez azonban korántsem jelenti az út végét, a végső cél az unió teljes klímaneutralitása 2050-ig. Ez így leírva nem tűnik annyira drámainak, de a széles körű intézkedéscsomag alapjaiban fogja megváltoztatni az uniós lakosság életét.

A tervezetből a média a belső égésű motorok halálát kapta fel a legjobban, ugyanis az EU 2035 után már betiltaná az ilyen motorokkal ellátott személyautók forgalomba hozását. Az európai autógyártókat ez a határidő nem érte teljesen felkészületlenül, egyes európai országok már hatályba léptettek hasonló határidőket. Az uniós autógyártók többsége már megkezdte az elektromos jövőre való átállást, és az elkövetkező több mint egy évtized elégséges lesz, hogy az elektromobilok átvegyék a belső égésű motorok helyét. Ezek 2050-ig a tervek szerint teljesen eltűnnek, és ezzel a közlekedés nagymértékben hozzájárul az uniós szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez.

Nagy nemzetközi vihart kavart az EU azon terve is, mely szerint a kevésbé ambiciózus klímacélokat kitűző országokból beérkező termékek szén-dioxid-különadóval lennének megterhelve. Ezt az adót az uniós termelők már jó ideje szorgalmazzák, ugyanis hátrányban vannak Kínából, Indiából vagy akár Oroszországból származó versenytársaikkal szemben. Az új importadót 2026-ban vezetik be, de több ország már most rosszallását fejezte ki. Várható, hogy a bevezetése után az új adót az EU kereskedelmi partnerei megpróbálják megtámadni a Kereskedelmi Világszervezetben.

A rideg valóság az, hogy a szén-dioxid-kibocsátást úgy lehet a leghatékonyabban csökkenteni, ha a kibocsátás reális költsége belekerül a termékek és a szolgáltatások árába. Ez például az üzemanyagok vagy a repülőjegyek árának növekedésévél jár, ami az uniós lakosság egy részének ellenállásába fog ütközni. Az Európai Bizottság tudatában van annak, hogy a mélyreható változások extra költségekkel és korlátozásokkal járnak, és Brüsszelben még mindenki jól emlékszik a franciaországi sárga mellényesek tüntetéseire, melyeket éppen az üzemanyag árának növekedése váltott ki. Az EU vezetői ezért igazságos klímapolitikát ígérnek, de már most érzékelhető, hogy az euroszkeptikus politikai pártok és mozgalmak az uniós klímapolitika elleni küzdelemmel próbálnak szavazatokat szerezni.

A keményebb klímacélokkal kapcsolatos félelmek érthetők, ugyanis félő, hogy éppen a lakosság gazdaságilag legsebezhetőbb része lesz a legjobban kitéve szén-dioxid-kibocsátással járó többletköltségeknek. Ez a félelem különösen erős Közép-Európában, hiszen az életszínvonal itt még ma sem éri el a nyugat-európai uniós tagországok szintjét. Ezért is került bele az intézkedéscsomagba egy szociális alap terve, mely éppen a sebezhetőbb társadalmi csoportoknak nyújtana pénzügyi támogatást. Hogy ez mennyire lesz elég a félelmek csillapításához, ezt ma nehéz megmondani. A híreket figyelve azonban világos, hogy már igazán itt az ideje a globális klímaváltozás elleni erélyesebb fellépésnek. Ha ugyanis tovább halogatjuk a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését, a most látott tragikus képek mindennapjaink részévé válnak.