Szétszórt Szlovákiát?

Lehet, hogy a Procházka-féle Sieťnek sikerült megtalálnia a „piaci rést“, hiszen az államtitkárságok régiókba való kihelyezése érthető és megjegyezhető üzenet (bár eléggé szimbolikus és problémás válasz lenne Szlovákia gondjaira). Az elképzelés szerint tíz államtitkárság költözne ki a fővárosból, például Nagymihályban lenne a belügyi, Érsekújvárban a földművelési tárca kihelyezett székhelye, hogy a hivatalnokok „kapcsolatba kerüljenek a valósággal.“ Nem először merül fel egy-egy intézmény kihelyezésének ötlete. Magyarországon az Orbán-kormány egyik célkitűzése volt, hogy a földművelésügyi minisztérium Debrecenbe, a honvédelmi tárca pedig Székesfehérvárra költözzön. A nagy tervek elbukni látszanak a megvalósítási fázisban, egyebek mellett annak köszönhetően, hogy a tárcák tisztviselői nincsenek felkészülve egy ilyen tömeges költözésre, és a városok infrastruktúrája sem megfelelő.  A másik aktuális példa Szlovákiából való: a Fico-kormány az ombudsmannal való háborúskodás csúcspontján jelentette be, hogy Jana Dubovcová hivatalát átköltöztetné keletre. Pavol Paška akkori házelnök indoklása: a jogvédők nincsenek közvetlen kapcsolatban az érintettekkel, nincsenek tisztában a problémákkal, ideje megnézni, mi történik a romák által sűrűn lakott régiókban. Ez a terv is megbukni látszik, a kényelmetlenné váló ombudsman, a kormány egyetlen hivatalos és nem túl hangos ellensúlya a fővárosban marad.  Az ország decentralizálása érdekes gondolat, de egyáltalán nem biztos, hogy annyira megéri szétszórni az intézmények igazgatását, mint ahogy az elsőre tűnik. Az tény, hogy óriási a szakadék Pozsony és a keleti, valamint a déli régiók között, ez azonban inkább a fejlesztések elmaradásának az eredménye, nem pedig a hivatalok központosításáé - az okot nem lehet felcserélni az okozattal. A rendszer nem képes alkalmazkodni a változásokhoz, a minisztériumban intézkedni szándékozó vállalatok vagy vállalkozók még Kassára, Zsolnára, vagy Zólyomba sem utaznának szívesen, nem is beszélve azokról, akiknek több tárcánál is rendszeresen dolguk akad. Várhatóan a digitalizáció ellenére sem lenne zökkenőmentes együttműködés az egyes tárcák között. Logikus és racionális indokai vannak, hogy miért érdemes egy városban összpontosítani az állami adminisztratívát, nem véletlenül épülnek több országban kormánynegyedek, ahol az egyes tárcák közvetlen kapcsolatban állnak egymással.  A Sieť másik javaslata a régiós gazdasági zónákról már nemcsak megjegyezhetőnek, hanem életképesebbnek is tűnik, hiszen a déli zónák pont azokat a vállalkozókat segíthetnék, akik az elmúlt huszonöt évben hiányoztak innen – feltéve, ha a kedvezmények pótolni tudják a hiányzó infrastruktúrát. Egy dolog tűnik csak biztosnak: Procházka pártja megpróbál hangsúlyos tartalmat keríteni a Sieť korábban megfoghatatlan ideológiája köré. Hogy mekkora sikerrel, az a jövő titka.