<p>A menekültválság árnyékában több fontos dolog is elsikkad a sajtóban. Például az, hogy Európa a jövőben honnan kaphat olajat és gázt. Úgy tűnik, pár európai nagyvállalat és Oroszország kisakkozta Ukrajnát, a németek mindehhez asszisztálnak, az unió pedig nemcsak a menekültügyben, hanem az ugyanolyan fontos orosz kérdésben sem tud következetes maradni – csak a kisebb tagállamokat bírálni, amelyek nincsenek abban a helyzetben, hogy visszaszóljanak.</p>
Szeszélyes áramlatok
Néha kimondottan felszabadító látni az ideges Robert Ficót. Viszont amikor ukrán kollégája, Arszenyij Jacenyuk pozsonyi látogatása idején kijelenti: „hülyét csinált belőlük az Európai Unió”, van némi igaza. Az orosz Gazprom és több nyugati energiaszolgáltató megegyezett az Oroszországot és Németországot összekötő Északi Áramlat kapacitásának megduplázásáról. Mit jelent mindez? A keletről érkező gáz egy része elkerüli Ukrajnát (és Szlovákiát), a két ország elesik a tranzitdíjtól, Németország energiaügyi szerepe és a nyugat-európai energiabiztonság növekedik. Viszont Oroszország tárgyalási pozíciója és zsarolási potenciálja is jelentősen nő Ukrajnával szemben, miközben a két ország gyakorlatilag hadban áll, az Európai Unió pedig egyértelműen állást foglalt Kijev mellett. Mind-eközben a német külügy azzal intézi el a megállapodást, hogy a lépésnek nincs köze a külpolitikához, pusztán üzleti megegyezés. Hol a probléma? A megegyezésre a menekültválság árnyékában, az orosz–uniós gazdasági keménykedés és embargó közepette kerül sor, amikor az egész uniónak egységesen kellene kiállnia bizonyos alapelvek mellett. Ráadásul kísértetiesen hasonló alaphelyzetben találta magát tavaly Magyarország, amikor a végül kudarcba fulladt, méreteiben hasonló Déli Áramlat kapcsán egyezkedni kezdett az oroszokkal egy alternatív, Ukrajnát elkerülő ve-zetékről. A nyugat-európai véleményformálók és az Egyesült Államok egy emberként estek neki az ukránokat hátba döfő Orbán-kormánynak. Most pedig Nyugat-Európa vezető vállalatai tették meg ugyanezt (ami az Egyesült Államoknak nagyon nem tetszik – csak hogy ne tekintsünk egységes masszaként a „Nyugatra”). A Déli Áramlat kudarcba fulladt, az északi bővítése viszont szabad utat kapott. A nyugati nagyvállalatok nyertek, Közép-Európa geopolitikai jelentősége csökken, a hatalmi viszonyok a helyükre kerültek. Az egy dolog, hogy Fico nevetségessé teszi magát, mikor a hiányzó európai szolidaritásra hivatkozik. A menekültügy kapcsán kiderült, hogy alapvető gondok vannak a szolidaritás szó európai értelmezésével. Viszont ennek a játéknak nincs erkölcsi győztese, az EU-t alapjaiban, régiótól és országtól függetlenül áthatja a szolidaritás hiánya – legfeljebb a konfliktusok és a frontvonalak változnak. És ez nagyon nem jó.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.