<p>A héten részt vettem egy kb. kétszáz fős szakmai rendezvényen. Az egyik tudós előadása elején a párizsi gyilkosságokra emlékezve arra kérte a jelenlevőket, csukják be a szemüket, és küldjenek szeretetenergiát az áldozatoknak és hozzátartozóiknak, majd terjesszék ki ezt az energiát az országra, Európára és az egész világra. </p>
Szentjánosbogarak
Mindez csak néhány percig tartott. Utána annyit fűzött hozzá, meggyőződése, hogy a Gonosz jelen van a világban, s embereket használ fel céljai elérésére. De ne törődjünk bele, s főleg ne higgyük, hogy tehetetlenek vagyunk. Ismételjük ezt minél gyakrabban, vizualizáljunk szeretetet, békét, de imádkozhatunk is, mert ezzel magunk is nagyon sokat tehetünk. Örültem, hogy az imát is említette. Egyszer olvastam egy könyvet a Fény és a Sötétség harcáról. Isten angyalai álltak szemben a sátáni erőkkel. Az angyalok erősek voltak, mert erejüket, energiájukat nem emberi forrásból kapták, de ahhoz, hogy győzedelmeskedjenek, mégis szükségük volt az emberek imádságára. Mert az ima azt közvetítette nekik, hogy az emberek eldöntötték, melyik oldalra állnak, s tényleg kívánják a győzelmüket, mégpedig nem kényszerből, hanem szabad akaratukból. S ahogy milliónyi apró szentjánosbogárként szálltak az imák a magasba, megtört, oszladozni kezdett a sötétség.
Egyébként már magam is sokszor megtapasztaltam az ima erejét. Például amikor kórházban voltam és megoperáltak, miután felocsúdtam, a helyzethez nem illő szokatlan energiát éreztem, és magam sem értettem, hogy miért, de megteltem valami puha melegséggel, valami hatalmas szeretettel. Mintha kívül-belül ringattak volna. Csak később tudtam meg, hogy abban az időpontban Veronika barátnőm kérésére egy egész közösség imádkozott értem.
Igen örültem, hogy az előadó az imát is említette. Mert én ebben vagyok otthon. Akkor is imádkoztam, amikor lecsuktam a szemem, ahogy teszem ezt naponta, s tettem ezt péntek este is, közvetlenül a véres események után. Méghozzá Jézushoz imádkozom, ahhoz, akinek a nevében pici koromban megkereszteltek, s akihez néhány ifjúkori kétkedő, kérdésekkel teli év után önszántamból, meggyőződésből visszatértem. Igen, egyetértek az előadóval, hogy sokat tehetünk, s nem érdekel, ha valaki kétkedve megmosolyog vagy akár harsányan kinevet (esetleg gúnyos kommentet ír az interneten, persze névtelenül). Én nem azt kérdezem, hol van most az Isten. Rendületlenül imádkozom tovább a békéért, s azt kérdezem, hol van az ember.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.