Szénszünet

Ervin szerint a hatóságok bőkezűen mérik a vakációt, mint a viccben az almát piacon. Egy hét tavaszi szünet... de kettő lett, maradhat? Bandika figyelmeztetésképp felemelte mutatóujját, mint Platón a híres Raffaello-festményen, melynek címe Athéni iskola. Peter Pellegrini leköszönő szlovák miniszterelnököt idézte, aki tegnapelőtt azt üzente a lakosságnak, hogy a karantén nem vakáció. Vagyis hogy azok, akik megelőzési céllal maradnak otthon, és nem mennek munkába, azok ne gondolják azt, hogy ők most szabadságolnak. Hanem tegyék magukat hasznossá, dolgozzanak otthonról, és főleg ne kolbászoljanak a plázákban. Ervin bólintott: jó ötlet. Szerinte a munkafelügyelet is jobban résen lehetne, és meglátogathatná az otthonról dolgozó alkalmazottakat, hiszen a programozók vagy az irodisták könnyen hazavihetik a munkát, ahogy sokszor haza is viszik, de hogyan vigye haza a munkáját a közterület-fenntartó, a színházi súgó, a lángosos vagy a kohász? 

Bandika már majdnem bepuszilta a saját rumját, de mégis elhúzta szájától a pohárát, hogy közbevághasson. Rossz példákkal tetszik érvelni! A lángosos otthon is süthet lángost, és felteheti az internetre, hogy süti. A vásárló megáll a háza előtt, feltelefonál a lángososnak, ő meg egy madzagra kötött kosárkában leengedi a lángost, a vevő a kosárba rakja a pénzt. Néhány török városban ma is így vásárolnak be a házuk aljában működő kisboltból az emberek, ha nincs kedvük lépcsőzni, vagy este meccs közben elfogy a cigi vagy a burgonyaszirom. A kohász meg azért nem jó példa, mert a kohóban forróság uralkodik, a koronavírusról pedig tudjuk, hogy a melegben elpusztul. A kohász tehát jobban teszi, ha el sem hagyja a munkahelyét, hanem munkaranténba vonul, vagyis addig dolgozik, amíg... el nem olvad. 

Ervin bólintott, érti ő, a legszomorúbb az egészben viszont meglátása szerint talán az, hogy a munkanélküliekről ismét elfeledkeztek.

A nagy cégek alkalmazottai dolgozzanak otthonról, a gyerekek tanuljanak otthon, könyvből vagy a szüleik hibáiból, de mit tegyenek a munkanélküliek?

Hát várjanak a sorukra – szippantotta be a felest Bandika. Aztán arról kezdett beszélni, hogy amikor ő gyerek volt, a váratlan iskolai szünetet még szénszünetnek hívták. Leállt az iskola, mert nem volt szén. Mit is csináltunk akkor? Na, mit is? Sütöttük a disznózsírban fokhagymával a szafaládét, körbe-körbe hallgattuk a PA-DÖ-DÖ-kazettát, és teljesen biztosak voltunk benne, hogy valahogy mindenképpen lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna. „Hiába mondták, hogy vigyázzak, mert ő az a Szabó János. Rossz híre van, ismeri az egész város… Két hete másé már a Szabó János.” 

A szerző a Vasárnap munkatársa