Szemfényvesztés magyaroknak?

Lehet-e bármit tervezni olyan időszakban, mikor azt sem tudjuk biztosan, hogy meddig marad nyakunkon a koronavírus?

A kérdés természetesen csak elméleti: a kormánynak mindenképp elő kellett állnia egy programmal, az már más kérdés, hogy mi fog belőle megvalósulni. Így aztán Igor Matovič kormánya vasárnap bemutatta a dokumentumot, amely, ha komolyan gondolják, egyfajta sorvezetőként fog szolgálni az elkövetkező négy évben. A program elfogadása kicsit kapkodósra sikeredett, de ez a jelenlegi helyzetben teljesen érthető: az elmúlt egy hónapban minden a koronavírus elleni küzdelemről szólt, nem csoda, hogy a határidőt kicentizték.

A krízishelyzet ellenére Matovič 121 oldalas programmal érkezett, ez a leghosszabb, amit eddig Szlovákia látott. Hangsúlyos helyet kap benne a korrupció elleni harc, a transzparenciára való törekvés, az igazságszolgáltatás megtisztítása. Ígéretet kaptunk a vállalkozói környezet javítására és az egészségügy rendberakására is. Az Egyszerű Emberek vezetője még arra is ügyelt, hogy korábbi internetes ankétjának főbb pontjai is bekerüljenek a célkitűzések közé.

A koronavírus elleni küzdelmet említi a program, de a járvány hosszú távú következményeivel nem igazán számol, ez pedig több elemző figyelmét is felkeltette.

Ugyanis még ideális körülmények között sem biztos, hogy lenne elég pénz a kitűzött célok megvalósítására, és a járványt követő gazdasági visszaesés biztosan betesz a tervek egy részének. Hogy a Covid-19 meddig marad velünk és mekkora károkat okoz, azt ma még senki sem tudja – de az biztos, hogy a felépülés hosszú lesz, ezért talán nagyobb teret érdemelt volna ez a kormányprogramban.

Érdekes lett a program kisebbségekkel foglalkozó része is. Az általános fogadkozásokon kívül (nem fogják korlátozni az eddigi kisebbségi jogokat, nem lesz szándékos asszimiláció)

Igor Matovič a kettős állampolgárságot tiltó törvény enyhítését helyezte kilátásba.

Mégpedig oly módon, hogy azok, akik hosszú távon egy másik országban élnek, felvehetik az adott ország állampolgárságát anélkül, hogy elveszítenék a szlovákot.

Ez egy látszatmegoldás, ami a törvény által sújtott szlovákiai magyarok többségén nem segít: aki a szülőföldjén akar maradni, de felvenné a magyar állampolgárságot, az továbbra is elveszíti a szlovákot.

PR-szempontból talán jól hangzik az „enyhítés” szó, de teljesen figyelmen kívül hagyja a valós problémát, sőt még meg is erősíti annak logikáját. Megfeledkezik ugyanis arról, hogy

Fico kicsinyes választörvénye célzottan a szlovákiai magyarok ellen szólt.

Ha most mindenki visszakapja a szlovák állampolgárságát, csak a Szlovákiában élő magyarok nem, akkor az új törvény csak sót hint a korábbi sebekre. Két lehetőség van. Az első, hogy Matovičék egyszerűen nem értik, mi a probléma. Ez a jobbik eset, mert így – ha van bennük hajlandóság – még felfoghatják a magyar nézőpontot, és akár változtathatnak is a törvényen. A második eset rosszabb: értik a problémát, csak nem nagyon akarják felkavarni az állóvizet, a magyarok száját pedig betömnék üres frázisokkal és látszatmegoldásokkal.

Még egyetlen olyan kormány sem volt, amelyik száz százalékig megvalósította volna a programját. Végeredményben minden a lehetőségeken és az akaraton múlik, és kizárólag Matovičéktól függ, hogy milyen irányban indulnak el. A fő szándék egyértelműnek tűnik: felszámolni a Smer mocsarát, véget vetni a bizniszelésnek, kivenni Szlovákiát az oligarchák kezéből. Ezek mögé a célok mögé, azt hiszem, minden szlovákiai magyar fel tud sorakozni. Cserébe nem várunk olyan sokat. Kezdetnek talán megteszi, ha nem néznek minket hülyének.