Széljegyzetek az orosz hekkertámadáshoz

 Itt meg kell jegyeznem, hogy erre a „globalizációra” már évek óta több ország is különböző megoldásokat keres, és a splinternet megjelenése egy új korszakot jelent majd. 

Az országok közötti kommunikáció védelme így jelen korunkban egyre kiemeltebb fontosságúvá válik, és ez fokozottan érvényes a különböző szövetségi rendszereken belüli információcserére. Mára a nemzetközi információcsere mind diplomáciai, mind hírszerzési, mind pedig bűnüldözési szinten nemcsak kapcsolatot, hanem ezen területek fejlődését is jelenti egyben. 

Talán ezért is volt meglepő, amikor 2022-ben kiderült, hogy az orosz hírszerző szervek feltörték a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) informatikai rendszerét. Azóta egyre több részlet került napvilágra az esetről. Ugyanakkor magáról a feltörés folyamatáról még keveset tudunk, holott talán pont ez az egyik leglényegesebb kérdés, mert a „hogyan” elárulhatná a törés valódi folyamatát. 

Egy rendszer, egy hálózat feltörése, az abba történő bejutás ténye ugyanis valójában a történet vége, nem az eleje. Ha már megtörtént a baj, már nem marad más, csak a kárfelmérés, illetve -elhárítás és a felderítése annak, hogy hol és hogyan talált rést a behatoló. 

Az olyan kiemelt fontosságú rendszerek, mint amilyen a külgazdasági és külügyminisztérium hálózata, ugyanis rengeteg olyan információt tárolnak, amelyek egyrészt betekintést engedhetnek a támadónak a magyar külügy napi életébe, projektekbe, kiküldetésekbe, diplomáciai tárgyalásokba, másrészt a kommunikáció során teret enged az alkalmazottak megismerésére. Ez utóbbi azért lehet fontos, mert így a behatolók további, személyre szabott támadásokat tervezhetnek meg. Így ha a hekkereket sikerül is kizárni a feltört rendszerből, újabb rést üthetnek azon, mert hiába a technológiai vívmányok vagy a szofisztikált eljárások, egy hálózatban mindig az ember a leggyengébb láncszem. 

A magyar kormány kritikus infrastruktúráinak védelme ugyanakkor nem volt az utolsó a 2010-es években. Sőt, valóban magas szinten működött a felderítés és veszélyelhárítás is. Ezért felettébb aggasztó, hogy a 2010-es évek végére ez a rendszer már csak árnyéka volt önmagának. 

Mindent egybevetve aggodalomra ad okot, hogy a kompetens szervek kommunikációja az orosz hekkertámadás kapcsán máig kimerül a „nincs itt semmi látnivaló” szintű mosolygós mantrákban. 

Ahogy gondolataim elején jeleztem: Magyarország fontos szövetségi rendszerek tagja, és az ilyen szövetségekben a diplomáciai kommunikáció meghatározza az egész szervezet működésének effektív voltát. Ezért ha ezeken a csatornákon rések keletkezhetnek, akkor az az egész szervezetre és annak szövetségeseire is hatással lehet.

Egy ország megítélése a nagy egész tekintetében – azon túl, hogy erősen csorbulhat – harmadlagos, a lakosság szemszögéből viszont rendkívül kellemetlen. Különösen akkor, ha állandó kérdések tárgyát képezik, hogy az ország vezetése akkor tulajdonképpen kinek az érdekeit is szolgálja?