Százéves kérdőjelek

A Tartózkodó Tarisznyarákhoz címzett lakótelepi pohárszék elé kirakott székeken ültek az első őszreggeli ködökben gyönyörködve, és arról beszélgettek, hangszernek számít-e a szintetizátor. Bandika szerint hangszer, hiszen sok zenész produkál vele hanghatásokat. Ervin szerint sok zenész produkál hanghatásokat BMW X6-os személygépkocsikkal is, a városi terepjárót mégsem soroljuk a hangszerek közé, és nem is lehet hangszerboltban kapni, míg szintetizátort igen.

Felszállt a köd, aztán inkább a Bauhaus stílusról kezdtek beszélgetni, leszögezve, hogy a Bauhaus idén százéves, továbbá rengeteg olyan épületet emlegetnek bauhausosként, amit nem is bauhausos tervező tervezett. Továbbá hogy az iskola egyik képviselője, Moholy Nagy László volt a New Bauhaus vezetője, mielőtt 1946-ban meghalt, Chicagóban. Bandika erre elmondta, hogy a 90-es években megszerette a house zenei műfajt, amelyről tulajdonképpen ma sem tudja, hogy micsoda. Csak azt, hogy kell hozzá szintetizátor, meg hogy a 80-as évek közepén jött létre, Chicagóban. Megpróbált visszagondolni egy régi house lágerre, hogy itt és most eldúdolhassa nosztalgikusan, de rájött, hogy nem fog neki sikerülni, ahogy senki másnak sem.

Ervin beleöntötte kofolájába a rumot, és előhúzta lexikális tudásának hájas redői közül az információt, miszerint a szintetizátor egyik őse, az első teljesen elektronikus hangszer, a kezelő teste által a hangszer kibocsátotta elektromágneses térben (rádióhullámokban) keltett zavar vezérelte teremin, az orosz Léon Termen, született Tyeremin elektromérnök és feltaláló műve szintén 1919-ben keletkezett, vagyis a szintetizátor nem csak hogy százéves, de egyidős a Bauhaussal. Az is lehet, hogy évfolyamtársak voltak? – terítette sárga-lila csíkos kardigánját a szék támlájára Bandika. Ervin bólintott. Bandikát kicsit felzaklatta az információ, mert eddig azt hitte, a szintetizátorok a Hammond-orgonáktól származnak. Aztán hosszan beszélni kezdett Chicagóról, ahol ugyan sosem járt, viszont ha Chicagóra gondol, egy teljes mértékben piros város képe rajzolódik ki előtte. Téglapiros épületek közt téglapiros utak pihennek, rajtuk különböző színű, de leginkább fekete autók közlekednek, az emberek öltözéke pedig pasztell, de leginkább téglapiros. Végül megegyeztek abban, hogy a városi terepjárókat a városokból ki kellene tiltani, hiszen a terepjárónak a városban annyi keresnivalója van, mint a versenyautónak a szántóföldön.

Fogalmuk sem volt arról, hogy a román kormány mindeközben leváltotta a Bákó megyei prefektust, akinek a neve Maricica-Luminiţa Coşa.