Száz százalékig brit

Sok ellenpéldát lehetne felhozni, de a nyárra való tekintettel álljon itt egy komolytalan, viszont aktuális: Andy Murray friss wimbledoni tornagyőztes skót teniszező hovatartozását vizsgálja egy internetes projekt.  Murray nyolc éve teniszezik, s mivel Nagy-Britanniában, a sportág őshazájában az utóbbi ötven évben hiány alakult ki világszínvonalú játékosokból, pályafutását nemcsak a skót, hanem az angol média is kiemelt figyelemmel követi. Az angol bulvársajtó figyelme azonban kétélű dolog: könnyen lehet valaki egyik pillanatban hős, a másikban bűnbak. Ezt az utat járja be 2005 óta a brit tenisz megváltójának tartott Murray is, s erre a jelenségre figyelt fel nemzetiségi szempontból, majd figurázta azt ki az Andy-Murray-méter (andymurrayometer. com) weboldal.  Az oldal egy eredetileg komolynak induló, majd hamar tréfássá váló algoritmus segítségével követte a sajtóreakciókat, majd a nyilvánosság reagálását Murray sikereire és kudarcaira, hogy végül rámutasson: ha a teniszező sikeres, akkor britként emlegeti az angol sajtó és a közvélemény, ha veszít, akkor pedig „skót sportolóként” történik vele mindez.  Például a 2009-es grafikont megtekintve látható, hogy Murray az első wimbledoni elődöntője idején népszerűsége csúcsán állt, britként, kilencven százalékos eredménnyel. Alig pár hónappal később, novemberben, amikor a US Openen nem ment neki a játék, szinte mindenki skótként emlegette.  Az Andy-Murray-méter egyébként a hétvégén ünnepélyesen beszüntette tevékenységét. Abban a pillanatban ugyanis, amikor a teniszező 77 éves szünet után hazai versenyzőként megnyerte Wimbledont, a szervezők bejelentése szerint hivatalosan is száz százalékra ugrott brit volta, így – az alkotókat idézve – „az internet leghosszabb ideje futó humortalan vicce” végre keretet kapott és lezárult.  Mi a tanulság? Azon kívül, hogy a skótokat ne tévesszük össze az angolokkal, és hogy a brit szolidaritás nagyon törékeny, legfeljebb annyi, hogy eredeti módon is fel lehet hívni a figyelmet a nemzetiségi problémákra az élet legkülönfélébb területein. Érdemes lenne például feltérképezni, hányszor és milyen kontextusban vizsgálja a szlovák sajtó az ország színeiben versenyző magyar sportemberek hovatartozását – minden bizonnyal meglepő eredmény születne.