Száraz kifliből hatszáz munkahely

Ja, persze, az Erzsébet király, hümmögött a bajsza alatt Ervin, miután Bandika a reggeli kávé közben elmesélte neki a fenti információt. Akkor még egyikük sem sejtette, hogy mindez csak a kezdet – máris jött a tompa koppanás a terasz felől – az újságkihordó gyerek a kapuból bedobta az összetekert, befőttes gumival szakszerűen rögzített Új Szót. Bandika már épp indult volna a gyárba, amikor Ervin felolvasta az aznapi nagy durranást: a Dunaszerdahely melletti Egyházkarcsán hatszáz új munkahely létesülhet egy görög cég jóvoltából, amelyet eddig a 7days croissant és a Bake Rolls nevű termékek fogyasztásán keresztül ismerhetett a lakosság. Na, most aztat tessék szíves lenni elképzelni, kedves kuzin – szúrta oda a cipőfűzőjével bíbelődő Bandikának az aznap éppen betegszabadságon levő Ervin –, hogy mi mindenre képes a Jóistennek ez a csodás teremtménye, a száraz kifli. Meg a fonnyadt péksütemény, más néven hétnapos croissant, vagy hogy is nevezik ezek. Kész gazdasági csoda. Fogják a száraz kiflit, vékonyra felszeletelik, megsózzák, beleteszik egy szép tasakba, oszt eladják egy ötvenért, vagy mennyibe is kerül. A nép meg veszi, mert hát hogyne venné, ha olyan jól néz ki a csomagolása, ráadásul van belőle fokhagymás is, meg pizzás ízesítésű. Mi meg itt erőlködünk, hogy hazai termék, meg háztáji kecsketúró, meg kézműves fagyi. Száraz kiflit eszik mindenki, meg szénsavmentes csapvizet, a lényeg, hogy szépen be legyen csomagolva – csapta le az újságot Ervin, de olyan erővel, hogy a címlapról majdnem lepotyogtak a betűk. Egyetértek, és magam sem tudom elképzelni, mit fog ott az a hatszáz ember csinálni – markolta meg a kilincset Bandika. Valószínűleg hordják be a zsákokat, meg lapátolják a tartályokba a sok emulgeátort – szólt utána Ervin, de lakótársa ezt már nem hallotta, mert az úttesten gördülő járművek zaja ezt megakadályozta. És egyébként is fülhallgatóval voltak eldugítva hallójáratai, amelyekbe reggelente nosztalgikus töltetű muzsikát szivárogtatott az említett dugaszokon keresztül. „Mondd, hol van az a bőr, amit örököl a gyík. Mondd, hol van az a tőr, ami a mellemben sikít…” – szivárgott a Quimby-dal, azokból az időkből, amikor még senki nem tudta, mi az a Quimby. Bandika viszont igen.

Meg ha már a munkanélküliség csökkentése is szerepel a célok között, miért nem egy olyan régióban szeleteltetik a kiflit ezek a görögök, ahol hosszú ideje magas a munkanélküliség? – morogta magának Ervin, majd hangosan felsorolt néhány elfeledett kisvárost, amelyek szerinte új életre kelnének egy efféle beruházástól. Aztán nem foglalkozott a témával már soha többé.