Miközben a politikusok még az ünnepek utáni újévi köszöntőkkel és beszédekkel vannak elfoglalva, a kereskedők gyors ütemben átáraztak néhány alapvető élelmiszert.
Számol az ország
Miközben a politikusok még az ünnepek utáni újévi köszöntőkkel és beszédekkel vannak elfoglalva, a kereskedők gyors ütemben átáraztak néhány alapvető élelmiszert. Az ünnepi maradék mellé főképp csak kenyeret meg tejet, joghurtot vásárlók tapasztalhatták, hogy a hozzáadottérték-adó alsó határának 4 százalékos emelése máris beépült a legfontosabb alapélelmiszerek árába. Tételenként néhány koronáról van szó csupán, de nyilvánvaló, hogy pár héten belül az alaposan megemelt energiaárak is beépülnek a legtöbb fogyasztási cikk árába. Hamarosan kiderül, az illetékes miniszterek, a szakszervezetek vagy az átlagfogyasztók voltak közelebb az igazsághoz, amikor az energiadrágulás családi költségvetésekre gyakorolt várható hatásainak becslése volt napirenden. A családi házakban élők azóta már megkapták a megdrágult gáz árát tükröző számlát, amely az esetek zömében legalább 600–1000 koronával nagyobb a decemberben fizetettnél. És akkor még csak sejtjük, mennyivel fizetünk majd többet a vízhasználatért, a villanyfogyasztásért. Nem véletlen, hogy a lakosság zöme – és ez nem a jómódúakból tevődik össze – 2003-tól nem vár semmi jót. És ezen a véleményükön akkor sem változtatnak, ha némely miniszterek és közvélemény-kutatók naponta próbálják beléjük sulykolni: Szlovákia lakosságának jó része hajlamos a valóságnál feketébben látni a dolgokat. A kenyér, tej meg villany drágulása azonban valóságos, kézzel fogható dolog. Egyik sem lesz olcsóbb attól, ha „derűlátóbb szemüvegen” keresztül vizsgálja valaki a kézhez kapott számlákat. A mindennapi élet drágulása azonban csak az egyik következménye a víz, a gáz stb. drágulásának. A másik, nem kevésbé fájó következménye a foglalkoztatásban csapódhat le, hiszen a termelőszférában vállalkozók fűtési, világítási költségei is óhatatlanul megugranak, és e költségnövekedést valahogy ellensúlyozniuk kell, ha versenyben akarnak maradni. Ilyen esetben a legtöbb vállalkozó a béreken próbál spórolni, és ennek legegyszerűbb módja a létszámcsökkentés. Nem lenne baj, ha az utcára kerülő rövid időn belül új munkahelyet foglalhatna el, de amíg Szlovákiában a vállalkozók még mindig ugyanazokkal a fejlesztést nehezítő, illetve gátló akadályokkal találják szembe magukat, amelyekről már több mint egy évtizede beszélnek, addig, sajnos, munkahelyteremtés helyett létszámleépítésről hallunk többet. Amíg e téren nem fordul a kocka, vagyis amíg a vállalkozói környezetben végzett felmérések eredményei rendre félreértelmezhető adótörvényekről és egyéb ugyancsak félreértelmezhető és -magyarázható jogszabályokról meg nagy adóterhekről szólnak, addig nehezen csökken nálunk a munkanélküliek száma. A mindennapi élet viszont a munkanélküliek számára sem lesz olcsóbb, aminek várható következményeiről a kormány illetékesei – érthetően – még nem nagyon akarnak hallani. Pedig nagy érték, a társadalmi béke itt a tét...
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.