Számmágia

Az emberek feledékenységére építő gazdaságpolitikai számmágiában például már egészen szép sikereket ér el. Mindezt az Eurostat friss jelentésére adott ellenzéki válasz is kitűnően bizonyítja.

Az Európai Unió statisztikai hivatala szerint Szlovákia bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított államadóssága az idei második negyedévben 58 százalékra nőtt. Tény, hogy Szlovákia GDP-arányos adóssága még soha nem volt ilyen magas. Nem szabadna azonban megfeledkezni arról, hogy az adósság féken tartása érdekében hozott jogszabály az éves adósságot tartja mérvadónak, márpedig ez a tavalyi 52,2 százalékról az idei év végére várhatóan „csak” 54,3 százalékra nő. Persze ez is riasztó adat, és a kormánynak mihamarabb lépnie kellene, hogy visszafordítsa az adóssághegy növekedését, de az ország összeomlását vizionálni – mint azt Ivan Štefanec, az SDKÚ alelnöke és gazdasági megmondóembere tette – azért túlzás.

A többség bizonyára már nem emlékszik arra, hogy amikor az első Dzurinda-kormány 1998-ban átvette a hatalmat, a GDP-arányos államadósság 34,5 százalék volt, amit két év alatt sikerült feltornáznia 50,3 százalékra. Az SDKÚ persze azzal védekezhet, hogy rendkívüli helyzetben volt az ország, például hatalmas összegeket emésztett fel a Mečiar-kabinet által a szakadék szélére sodort szlovákiai bankszektor megmentése. Ugyanezt elmondhatja magáról azonban a Fico-kormány is: most a gazdasági válságra hivatkozhat. Tény, hogy az első Fico-kabinet 2006-os hatalomátvételét követően is tovább csökkent az államadósság, 2008-ra már 28 százalék alá csúszott, és csak a gazdasági válság kirobbanását követően kezdett újra nőni. Ezt a magát takarékoskodónak tekintő, 2010 közepén hatalomra lépő Radičová-kabinetnek sem sikerült megállítania. Az államadósság ugyanis a 2010-es 41 százalékról 2012-re, az előrehozott választások évére, 52 százalék fölé emelkedett.

Az, hogy a második Dzurinda-kabinet idején, 2002 és 2006 között dinamikusan, több mint tíz százalékponttal csökkent az államadósság, a hatalmas privatizációs bevételeknek és a kedvező gazdasági környezetnek köszönhető, amihez persze nem kis mértékben járult hozzá a befektetőbarát kormánypolitika. A jobboldalnak azonban megadatott az a szerencse, hogy a gazdasági válság kirobbanása óta csak egy rövid időre vette át a kormányzást, a válsággal járó problémák nagy részét így Fico nyakába varrhatja. Ficót persze nem kell védeni, hiszen gazdaságpolitikája nagyrészt olyan pénzszóró intézkedésekre épül, amelyek egyedüli célja a kormánypárt népszerűségének fenntartása. Nem árt azonban tudatosítani, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a jobboldali pártok sem lennének képesek csökkenteni az adósságot, a kiadások látványosabb lefaragását ők sem vállalnák. A GDP-arányos adósság csökkenésére így csak akkor számíthatunk, ha újra felpörög a gazdaság, ez pedig Szlovákia esetében elsősorban a külföldi kereslettől függ, amit a szlovák kormány nem képes befolyásolni.