Szakálla van: gender

Meleg ide vagy oda, ez ugyanaz a hideg fejjel felírt recept, amelyet a migrációs válságnál már sikerrel alkalmazott Orbán Viktor és csapata. Szakálla van tehát. Csak ezúttal: gender. S hogy mi a recept? 1. Végy egy valóságos, világszintű problémát. 2. Legyen igazad az alapkérdésben. 3. Egyszerűsítsd le feketére, fehérre. 4. Verd át erőből az akaratod. 5. Aki szót emel erőpolitikád ellen, told át az igazság, a kereszténység és a nemzet ellenségeinek oldalára.

Magyarországon ráadásul mindig számíthatsz arra is, hogy az ellenzék rögtön beáll a totális hülye szerepébe. Védeni fogja a védhetetlent, tagadni a problémát, hazug állításokkal blamálja magát. Az eredmény: saját táborod tagjait megtöltöd az érzéssel, hogy okosak, igazuk van, ők képviselik a nagybetűs igazságot. A te vezetéseddel, természetesen.

Ugyanez a recept tehát most is. Van, bizony van probléma. Ahogy a migrációs válság az volt 2015-ben, a genderidiotizmus is létező világjelenség. A liberális progresszió örök felszabadításvágya néhány éve új címerállatot kapott: transzgender polgártársaink képében. S hogy kik ők? Akik hímneműnek születtek ugyan, de nagyon nőnek érzik magukat. Vagy fordítva. Vagy akár semmilyen neműnek. Az ő elnyomásuk abban állna, hogy nincsenek nemsemleges vécék. Nem vicc – az előző amerikai elnök számára ez kitüntetett probléma volt. Az is, hogy nincs nemsemleges névmás a megszólításukra. Kanadában tavaly el is fogadtak egy törvényt, amely szerint kötelező mindenkit úgy szólítani, ahogy szeretné. Tavaly nyáron ugyanott olyan törvényt is elfogadtak, hogy a gyerek (!) nemi identitását is figyelembe kell venni, amikor gyermekelhelyezési perekben dönt a bíróság.

Amikor tehát a magyar kormány arról beszél, hogy az ember nőnek és férfinek születik, hogy nincsenek „társadalmi nemek”, igazat mond, épp úgy, mint amikor válságként írta le a tömeges, ellenőrizetlen migrációt. Hogy a „társadalmi nem” leginkább rossz fordítása a gendernek, az csak kapóra jön. A nemi szerepek hatása a társadalomban ugyanis nagyon sok helyen jelenik meg, s bizony kutatásra is érdemes – épp ezeket kutatják az Eötvös Lóránd Tudományegyetem megszüntetésre ítélt mesterképzésén, nem pedig a „transzfóbok” elleni politikai küzdelmet oktatják. Mindegy, egybe lehet mosni, gender ez is, gender az is, le vele, abzug, vesszen! 24 órás reakcióidőt adva az egyetemeknek, erőből be lehet tiltani. A saját szavazótábor nem fog azzal szöszölni úgysem, hogy a módszert utoljára a bolsevikok alkalmazták Magyarországon, hogy a tudományos képzések tartalmához az Alaptörvény szerint sincs semmi köze a politikának. A saját tábor éljenezni fog. Mindegy hogyan, mindegy minden áron, győzött az igazság! Márpedig a saját tábor egyben tartása pont elég arra, hogy még negyven évig Orbán Viktor legyen a miniszterelnök Magyarországon. Kétharmaddal.

S ha közben a magyar ellenzékre, főleg az MSZP-re vetünk egy pillantást, akár mérget is vehetünk arra, hogy így lesz. Ugyanaz a Kunhalmi Ágnes, aki három éve „álproblémának” nevezte a migrációs válságot, most azzal jött, hogy amiért neki „cicije” van, kevesebbet keres, mint ha nem lenne neki. Ami ezerszer cáfolt butaság. A közszférában azonos pozícióban mindenki ugyanannyit keres, függetlenül attól, mi van a lába között. Bértábla van, ugyanis. A piacon sem fizet többet egy kapitalista valakinek csak azért, mert valami himbálózik ott az illetőnek. Egy biztos: a magyar ellenzéknek semmi sem himbálózik. Ez a töketlen bagázs újra besétált a kormány csapdájába. Hogy megéri nekik, vagy tényleg csak ennyit tudnak? A végeredmény szempontjából alighanem: mindegy.

Stumpf András