Szakadék Trump és az EU között

A híreket olvasva olyan érzése támadt az embernek, hogy Donald Trump célzottan széttrollkodta a világ legfejlettebb országainak találkozóját. Ahogy mondani szokás – nem biztos, hogy készakarva tette, de ha ezt akarta volna, akkor pontosan így kellett volna csinálnia.

Az amerikai elnök már Kanadába érkezése előtt felkavarta a kedélyeket, amikor mintegy mellesleg megemlítette, hogy szerinte Oroszországnak is ott lenne a helye a találkozón, hiszen nem is olyan régen a G7 még G8 csoport volt. Oroszországot a krími válság után zárta ki a többi tagország, és Putyin külpolitikai céljait tekintve nem lenne túl jó ötlet helyreállítani Oroszország státuszát. Ha ezzel a javaslattal Trump meg akarta osztani az európai országokat, akkor részleges sikert aratott. Giuseppe Conte frissen kinevezett olasz miniszterelnök gyorsan megtámogatta Trump ötletét, ami nem meglepő, tekintve, hogy az olasz kormánykoalíció részét képező Liga párt köztudottan Putyin-barát.

Az igazi káosz azonban csak Trump korai távozása után kezdődött: az amerikai elnök annyira feldühödött Justin Trudeau kanadai kormányfő sajtótájékoztatóján, hogy egy Twitter-bejegyzéssel visszavonta a találkozó közös zárónyilatkozatának támogatását. Trump azt vette zokon, hogy Trudeau a G7-találkozó után megtorló vámokat jelentett be az USA ellen. Ezzel az amerikai kormányzat egyik fő ellenségévé lépett elő. Larry Kudlow, a Fehér Ház gazdasági bizottságának igazgatója hátba döféssel vádolta őt, Peter Navarro kereskedelmi főtanácsadó pedig azt üzente neki, hogy a pokolban kiemelt helye van azoknak a vezetőknek, akik megpróbálják kijátszani Donald Trumpot. Vasárnap folytatódott az elnök Twitter-folyama, és megkapták a magukét az európai szövetségesek is. A fő bűnös természetesen Németország, amely Trump szerint nem veszi ki a részét a védelmi kiadásokból, a külkereskedelemben pedig nem viselkedik tisztességesen az USA-val. Trump azt ígérte, a dolgok hamarosan változni fognak, és politikájában az amerikai munkás kerül az első helyre.

Nem túlzás azt mondani, hogy az amerikai kormányzat és legközelebbi szövetségeseinek viszonya elmérgesedett. Angela Merkel német kancellár úgy nyilatkozott, Trump tweetjei kiábrándítóak és lehangolóak voltak. Kanada és az európai partnerek nem igazán értik, miért ők állnak Trump haragjának középpontjában, amikor az amerikai kereskedelmi hiány legnagyobb részét nem ők, hanem Kína okozza. Az a Kína, mellyel szemben az amerikai kormány rendkívül békülékeny hangnemet ütött meg az elmúlt hetekben. Az USA régi szövetségeseinek eléggé fáj, hogy Trump még a koreai diktátorral szemben is pozitívabb megnyilvánulásokat tett, mint velük. Míg Kínának vagy Oroszországnak jutnak dicséretek is, Európa hosszú hónapok óta csak a kritikát kapja az amerikai kormánytól. Ez nem sok jót jelent a transzatlanti szövetség jövőjét illetően, aminek különösen Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai államfő örülhet.

Donald Trumpnak sikerül egyre nagyobb éket verni az USA és szövetségesei közé, és a növekvő szakadékot a jövőben nem lesz könnyű áthidalni. Európának ebben a pillanatban nincs más választása, mint hogy összezárja sorait, és ne hagyja, hogy a következő három (vagy akár hét) évben Trump pofozógépként használja az Európai Uniót.