Szájról szájra

Jó reggelt, Szlovákia! – köszönti a miniszterelnök a korai órákban az állampolgárokat a közösségi oldalán. Napközben, amikor az erejét és figyelmét az ország irányítása köti le, akkor is mindig talál rá időt, hogy posztoljon, és ugyanígy tesz este is, hazafelé autózva.

Stabil ritmust diktál a hálózati interaktivitása, az állampolgárokat (követőket) állandó reaktivitásra készteti.

Napközben sajtótájékoztatókat tart, a „hagyományosabb” kommunikációs csatornákon és a médiában szerepel. A két szinten zajló kommunikáció időnként egymást erősíti, máskor estére szertefoszlik, ami reggel még használható tervként került elénk.

A közösségi média és az okostelefonok mindennapi használatával párhuzamosan jelent meg a politikát alakító szerepük, hatásuk. A változás olyan gyorsan történt, hogy a következményekről nem is indulhatott meg párbeszéd, mert a változás sebessége és a verseny kényszere ezt nem tette lehetővé.

A politika viralizációja, vagyis az állampolgárok „aktivizálása” a közösségi médiában bő egy évtizedes jelenség, ahol az állampolgárok terjesztenek, megosztanak, lájkolnak politikai üzeneteket. Mára az állampolgárok nagy része politikai és társadalmi kérdésekben a közösségi médiából tájékozódik, azt kapja, amit az algoritmus elé dob, és ugyanaz a helyzet a tudományos kérdésekkel is.

Nem csekély kockázata van, ha kiiktatunk minden szűrőt, és világjárvány idején ostobaságokat terjesztünk a maszkviselésről, a tesztek hatékonyságáról és egyéb, az egészségre, emberéletekre veszélyes marhaságot – hirtelen a több millió fészbukozó járványügyi szakember országa leszünk.

A félreértések elkerülése végett: nem az internet előtti médiaállapotot sírom vissza, hanem a józan ész használatát kérem számon. Március óta megváltozott az életünk, sok olyan tevékenységről, élvezetről kell lemondanunk, amely a járvány előtti életünk része volt. Jól tapintható – a közösségi médiában is –, hogy ez a lemondás, korlátozás és bizonytalanság ingerlékenyebbé, frusztráltabbá, dühösebbé tesz. Ha felelősségteljesen akarunk viselkedni, a haragunkat nem fordíthatjuk a miniszterelnök, a kormány, az állam ellen. Ha nem értünk is minden döntéssel egyet, a koronavírus-járvánnyal közösen kell megküzdenünk, az anarchia a mostani helyzetben katasztrófához vezetne.

A számlát a következő választáson tudjuk benyújtani.