Sütnivalóink

Hogy idomul, az tagadhatatlan, de a kolléga szerint ennek egyszerű oka van, mégpedig az, hogy a nyelvhasználatunkban igénytelenek vagyunk. Jó nyári téma, ugye. De nézzük, hogyan működik ez a gyakorlatban. Sütőgetőszezon van a Csallóközben is, elmegy hát az ember (aki lehet éppenséggel nő) egy globális élelmiszer-üzletlánc helyi boltjába – összekötjük a globálist a lokálissal, hej, de jó – , és odamegy a pulthoz. Az elárusítónő két nyelven szól hozzá. Nagyon helyes. A nő először szalonnát kér. Az elárusítónő biztos kézzel nyúl a szalonnához és levágja a kért darabot. Aztán a nő virslit kér. Csodálkozva nézi, hogy a pult másik oldalán álló elindul a kolbászok felé, ott megáll, elbizonytalanodva szemléli az árut, majd kisvártatva megkérdezi, hogy melyik is a virsli. Akkor a nő észbe kap, és mondja, hogy a párki. Ja, a párki, szól a másik nevetve, és megy vissza a virslikhez. Ezután a nő szafaládét kér. Nagy hiba. Az elárusítónő megkérdezi, hogy lecsóba lesz-e, a nő gondolja, milyen kedves, hogy így érdeklődik, de végül is a szafaládé nyugodtan mehet lecsóba is, ezért azt válaszolja, hogy igen. Erre az eladó lenyúl a Pozsonyban pozsonyi szaláminak nevezett (persze nem így, magyarul), hentesáru felé. Nem, nem azt kérem, mondja a nő, maguknál ezt szafaládénak hívják? Nem, ez a bratislavská, mondja a másik. A nő nem kérdezi, hogy ha az a bratislavská, vagyis a pozsonyi, akkor miért akarta azt adni, ha ő szafaládét kért, de nem akarja bonyolítani a dolgot, meg különben is, ez egy nagyon rendes kiszolgáló, ezért inkább rámutat a szafalédéra. Ja, maga spekácskit akar, ahááá! Nem is tudtam, hogy a spekácski az szafaládé, mondja a kedves eladó, nem is hallottam még olyat, hogy szafaládé. Tényleg, a spekácski, hát hogy is felejthettem el, így a nő. Most, hogy mindketten okosabbak lettek, el is búcsúznak egymástól magyar nyelven, merthogy az egész beszélgetés magyarul folyt. Elmenőben a nő még hallja, amint az elárusítónő megkérdezi a másiktól: „te tudtad, hogy a spekácski az szafaládé?” Kérdés persze, hogy bár a szafaládé szó jelenleg magyarabb, mint a spekácski, mitől magyar, merthogy a szafaládé szó eredetét egészen a latin cerebellum szóig vezetik vissza, ami az „agy” szó kicsinyített formája. Micsoda?! Megsütjük az észt? Fuj! Nem is nyomozok tovább. Utóvégre pihenni akartam, hisz dovolenkán vagyok.Hogy az szabadság?