Sújtólég

Túl gyanús ez az egész ahhoz, hogy csak a körülmények és események véletlen összjátékának tudjuk be a dolgot. Miközben az orrát mindenbe beleütő Andrej „Lélekguru“ Danko két nehezen értelmezhető coelhói bölcsesség között egyre gyakrabban rebegi el az „állami média“ szókapcsolatot mint legnagyobb vágyát, úgy tűnik, jelöltje, Jaroslav Rezník RTVS-igazgató akarva-akaratlanul épp egy ennél is nagyobb ajándékot csomagol az SNS-nek. Erről pedig két dolog is látványosan tanúskodik. 
Az egyik, hogy Rezník gyanús körülmények között kilőtte az utolsó tévés oknyomozó műsort, a Riportereket. Ezzel pedig rengeteg embernek tesz óriási szívességet. Egyrészt, a Riporterek a közszolgálati hírműsorok zászlóshajójának számított - és országos szinten is hiánypótló volt. Oknyomozó szerkesztőségeket ugyanis szinte senki sem tart már fent, merthogy nincs rá pénz, ahol meg lenne, azok épp a kereskedelmi csatornák, ahol mindent ár/érték arányban mérnek.

Az oknyomozás és tényfeltárás viszont hosszadalmas, nagyon drága, és bár a nagyon nagyot szóló anyagok emberek, politikusok, kormányok sorsát tudják eldönteni, a szlovák médiapiacon többet tud hozni néhány villantás, fedetlen kebel, baleset, vagy „öt dolog, amit mindenképp próbálj ki partnereddel az ágyban“. 

A modern közszolgálati médiának azonban pont az a feladata, hogy másszon a politikusok arcába - ezt pedig a Riporterek többé-kevésbé megtette, olykor hibázva, de általában nagyon pontosan. Aki nézte a műsort, az tudta: ezek az újságírók valóban dolgoztak, nem maszatoltak, és nem állják meg a helyüket azok az érvek, amelyekkel leállították őket. Mert állítólag sokat hibáztak, és nem voltak minőségi témáik. De még ha igaz is mindez, egy tökös közszolgálati igazgató nem leállította volna a műsort, hanem a zsebébe nyúl és megerősíti a szerkesztőséget pénzzel, eszközzel, emberrel - ez lett volna a természetes. Így csak azoknak a politikusoknak tett nagy szolgálatot, akik birkának nézik a jónépet, és azt hiszik, nekik mindent szabad. 

A másik nyilvánvaló példa pont azt mutatja be, hogy egyesek már sajátjuknak tekintik a közmédiát. Az SNS másik bölcs elefántja, a magvas szentenciákra bármikor kész Anton Hrnko egy ostobaságoktól és elírásoktól hemzsegő Facebook-posztban dúlva-fúlva rótta fel az RTVS-nek, hogy a Csehszlovákia szétválásáról szóló műsorukban (kapaszkodjunk meg, mert ez erős!) az övétől eltérő véleménynek adtak helyet. S mit ad isten, két nappal később Rezníkék lecserélték a műsor házigazdáit - készségesen kielégítve ezzel a Hrnkóhoz hasonlók enyhén bolsevik vágyait. S itt bezárulni látszik a kör: ha itt nem fatális véletlenekről, rossz kommunikációról és borzalmas időzítésről van szó, akkor mindez annyit jelent, hogy egy óriási lépést tett az RTVS menedzsmentje a magyarországi közmédia által kitaposott úton. 

Az biztos, bárhogy is alakuljon a közmédia sorsa, az egészet vagy így, vagy úgy, de mi fogjuk finanszírozni. S lehet, eljön majd az az idő, mikor a Riporterek helyett ismét a Fašírka elnevezésű, ellenzékgyalázó szatirikus iszonyatot nézhetjük majd főműsoridőben, és a hétvégi vitaműsort is újra Hogyan tovább, miniszterelnök úr? címmel sugározzák majd. Bocsánat, mégsem. A Hogyan tovább, házelnök úr? talán kifejezőbb lesz.